Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

területén a IX. és X. század fordulóján ne éltek volna avar töredékek, akik azután a magyarságba beolvadtak. Thury Józsefnek és Sebestyén Gyulának 1898-ban és 1899-ben megjelent tanulmányai abból a feltevésből kiindulva, hogy a székelyek az avarok utódai, az egykori avarság népi zömét a Dunántúlra, továbbá Pozsony és Nyitra megyék területére, valamint a Tisza, Szamos, Maros közére és Erdély földjére helyezte, tehát azokra a területekre, ahol okleveles és egyéb adataink szerint székelyek laktak.

1 Sopron vármegye területén okleveleink sohasem említenek székelyeket. Megyénk helynevei közül pedig eddig még senki sem mutatta ki, hogy székely eredetűek lennének közöttük. Nyugati határainkon azonban már igen korán hallunk székelyeket szerepelni és kétségtelen adataink vannak arra nézve, hogy a Morva, a Vág és a vasi határ mentén tényleg éltek kiváltságolt székelyek. A már említett krónikás adataink a székelyeket azonban a besenyőkkel együtt említik és ezért az avar népelem beolvadásának kutatásával kapcsolatban a soproni részek ősi telepeinek szempontjából is fontos a kérdés ilyen úton való további vizsgálata. Voltak ugyanis nézetek, amelyek szerint a székelyek besenyő eredetűek lettek volna. Ennek és más variációknak a tarthatatlanságát azonban Németh Gyula kimutatta és ma már csak arról lehet vitázni, hogy a székelyek avar vagy kabar eredetűek. Németh Gyula ugyanis a székelyeket kabar eredetűeknek, a kabarok egyik törzsének tartja.

2 A Sopron vármegyében feltételezett avar töredékeknek a beolvadását a helynevek tennék valószínűvé. Kétségtelen ugyanis, hogy megyénk területén a IX. században avarok laktak. Ezek az avarok — amint láttuk — már keresztények is voltak, legalább is külsőleg. Avarkori keresztény emlékeink, ilyen a petőházi kehely is, mind arról tesznek bizonyságot, hogy itt nem sivár pusztai élet, hanem egy már nyugatibb formákat is felölelő életforma kezdődött el. A magyar honfoglalás az itt gyökeret verő keresztény kultúrát elsöpörte és helyébe a maga pusztai életformáit ültette. Az itt élő avarságnak ez a pusztai életforma valószínűleg kedvesebb volt, mint az apáikra vagy nagy1 Thury József : A székelyek eredete. Erdélyi Múzeum, 1898. — Még egyszer a székelyek eredetéről. Erdélyi Múzeum. 1899. —Sebestyén Gyula: Az avar—székely kapcsolat emlékei. Budapest, 1899. 2 Németh Gyula : A székelyek eredetének kérdése. Századok, 1935. 136., 144. lk. 12* 179