Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

keleti ágát, a mai szamojédok őseit, a jelenlegi indiai hazájuk felé vándorló indoirániak eredeti nyugaturali szállásaikról kiszorították. Ennek következtében ez a nép átkelt az Urai-hegységen és annak nyugalmasabb keleti lejtőin telepedett le. Az uráli ősnépnek az indoirániak vándorlása következtében a szamojédektől elszakadt, tehát Európában visszamaradt nyugati ágát finnugor ősnépnek szokták nevezni. Ez a finnugor ősnép mintegy kétezer évvel Krisztus előtt újból ágakra szakadt. A nyugati — később ismét tovább oszló ágat — finn-permi ősnépnek, a keleti ágat pedig ugor ősnépnek nevezik a nyelvtudomány művelői. Ehhez az ugor ősnéphez tartozott — vogul és osztják rokonaival együtt — az előmagyar nép is, vagyis az az ősnép, amely a lassan kialakuló magyarság legfontosabb és legjellegzetesebb alapelemévé vált. Az uralaltáji ősnép keleti ugor ágát, a nyugati finn-permi ággal .szemben, altáji vagy török-tatár ősnépnek szokták nevezni. Ez az altáji ősnép valószínűleg az Urai-hegység vidékéről költözött az Altájhegység vidékére, a keletázsiai mongol népek szomszédságába. Az Altáj vidékén a török-tatár és mongol népek évezredes életközössége azután azt eredményezte, hogy az északi mongolság elsajátította a török nyelvet, az uráli eredetű törökség pedig mongol-faji sajátságokat öltött. A természetes szaporodás és a mongol kapcsolatok eredményeként a keletre került török-tatár vagy altáji ősnép Kr. e. mintegy ezer évvel már szintén ágakra bomlott. Ekkor szakadtak el egymástól a mandzsu, a mongol, a keleti vagy köztörök (a hún, az oguz vagy türk) és a nyugati török (az ogur vagy bolgár) ágak, amely népek azután térbelileg a Koreai-félszigettől egész Nyugat-Szibériáig szóródtak szét. A finnugor ősnép keleti ugor ága és az altáji ősnép nyugati, ogur ága a szétszóródás okozta ellentétes irányban való haladás következtében találkozott egymással. Ez a találkozás a tulajdonképpen az egy tőről szakadt két ősnép egymástól függetlenül fejlődött két ágának újból való egyesülését és a különböző utakon fejlődött műveltségüknek egybeolvadását eredményezte. így az ugor ősnép előmagyar ága a nyugati török ősnép ogur (bolgár) ágával egybeforrva az onogur népet eredményezte, amely nép neve alatt a későbbi magyar nép is rejlik. Az ilyen összetevődés útján létrejött magyar nép az elkövetkezendő évezredek során azután még számos más kisebb-nagyobb