Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

A hunokkal 406 óta fennálló barátságos és békés viszony következtében a Fertő és a Duna vidékén szolgálatot teljesítő partvédő római sereg polgárrá és földművelővé vedlett katonái, akik már régtől fogva alkalmatlanok voltak egy mozgó hadsereggel való együttműködésre, szívósan kitartottak a hazai rög mellett. Minden kétséget kizárólag a Csallóköz mocsaraitól védve már Theodosius császár uralkodása idejében is sokkal kevesebbet szenvedtek, mint a középső Duna folyása mellett lévő Valéria résztartomány katonái és nem igen bántották őket az ott megszállt és egyre nyugatabbra költözködő hunok. Noricum ripense folyóágaktól átszelt földjén még az Attila halála utáni évtizedekben is léteztek ilyen római katonák. A Bécs melletti Tavianaeban Szent Severinus ottartózkodása idején még mindig lézengtek katonák, akik azonban csak a szent ember ösztönzésére merték elűzni a falak körül gazdálkodó barbárokat. Promotus ottani vezér pedig 448-ban Attilához ment követségbe.

1 Szent Szeverinus scarabantiai fogadtatása pedig amellett szól, hogy a soproni élet is tovább folyt, ami annál inkább hihető, hiszen Savaria, a mai Szombathely lakosságának utolsó életjeleiről még az V. század közepén is tudomást szerzünk.

2 Nyugatmagyarország területének 433-ban hún uralom alá való jutása nem eredményezte tehát az elkorcsosuló római életformák teljes pusztulását. Attila, a nagy pusztító, a legnagyobb hún király, maga is pártolta római műveltségű alattvalóit és az érdemnek a származástól teljesen független megbecsülése a rómaiak közül is sokakat udvarába csábított. Attila udvartartásának emberei között igen sok volt a pannóniai eredetű. Az utolsó nyugat-római császár, Romulus Augustulus atyja a pannóniai Poetovióból származó Orestes, Attila titkára volt és ugyanilyen minőségben működött egy másik pannóniai, Constantinus is.

3 Nem valószínű tehát, hogy Sopron vármegye mai területén élő akkori gyér római lakosság és a betelepülő, pusztán nomád életet élő hunok között nagy ellentétek robbantak volna ki. Attila hadjáratai, átvonuló seregei meg-megremegtették ezt a földet is, de az Isten ostorának suhintása megkímélte ezt a vidéket. 452-ben Attila meghalt. Halála után aztán eltemetett csaknem min1 Alföldi András Hogyan omlott össze .. . 20-23. lk. 2 U. o. 24. 1. 118. jegyzet. 3 Mill. Tört. I. CCCXIX. 1.