Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

ellen támadó gótokkal vívott csatájában esett el. Thracia, Moesia és Dáciának a Dunától a hegyek lábáig terjedő része a gót törzsek birtokába jutott és ugyanekkor a keleti gótok és alánok Pannóniát is bekalandozták. A következő 379. évben az ifjú Theodósius császár irányította a pannóniai hadműveleteket, de megbetegedését kihasználva, a keleti gótok 380-ban végigpusztították a tartományt. Az ezután következő két évtized leforgása alatt aránylagos, vihar előtti csend honolt Pannóniában. Theodósius kiváló katona, erőskezű uralkodó volt és ő az utolsó császár, aki fegyverrel a kezében képes volt a barbárokat megfélemlíteni. Uralkodása alatt csak a régi határmenti népek háborgatták ezt a területet

1 és valószínű, hogy a mai Nyugatmagyarországot ekkor ismét csak kisebb quad betörések nyugtalanították. A hunok, a Balkánra és azon át nyugatra törekvő gót népek kitaszítása után, a Fekete-tenger északi partjain ütötték fel sátorfáikat, ahonnan a központi fejedelmi hatalom gyengülésével, szertelen kalandozásokba bocsátkoztak. 377-től kezdve már több kisebbnagyobb hún horda vesz részt a gótok balkáni harcaiban és 380-ban Alatheus és Saphrac gótjaival együtt már hunok is pusztították Pannóniát. Ezután hosszú ideig a birodalom keleti felét pusztították, de 400-ban már jelentős törzsi központjuk volt a Dunánál. A törzs vezére Uldin az Al-Dunától északra már semmi idegen fegyveres erőt nem tűrt meg és szövetségre lépett a kelet-római császárral, ami annyit jelentett, hogy a császár rendszeres évi adót fizetett neki. Az, hogy 400-ban a történelmi Magyarország déli határán egy erős hún törzsi központ alakult ki, érthetővé teszi, hogy ettől nyugatra az előretolt szárnyak már Pannóniát is elérték. A hún uralom terjeszkedése következtében nagy népmozgalmak indultak meg 400 táján. Nem voltak ezek mások, mint megismétlődései a 375—378-as évek eseményeinek, A hunok uralma alatt maradni nem akaró, vagy ezek elől menekülő gót és egyéb népek nyugatra zúdulása most már teljes egészében Pannóniát is érte. Ezek a Radagaisus hadjárata néven ismert 405. évi Pannónia meg1 Mill. Tört. I. CCCVII. — Alföldi András : Hogyan omlott össze a római védőrendszer Pannóniában? Hadtörténeti közlemények. 1925. 3—4. lk. — U. a.: Untergang der Römerherrschaft in Pannonién II. Berlin, 1926.