Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

Ez a tény is arra mutat, hogy vidékünkön ekkor már igen elterjedt volt a kereszténység. Amantius bíráskodása és kormányzása idejében szenvedett vértanú halált Szent Quirinus is, akinek mártíromsága a scarabantiai kereszténységről biztos adatokat szolgáltat. Szent Quirinus a sisciai egyház jámboréletű püspöke volt. Itt a keresztény üldözésekkel kapcsolatban Maximus elfogatta. Bíróság elé állították és arra akarták kényszeríteni, hogy áldozatot mutasson be a pogány isteneknek, amit természetesen megtagadott. Hosszas vallatás után a sisciai praeses a Duna menti városokon keresztül Amantiushoz, a tartomány főnökéhez küldte Sabariába. Útközben Scarabantiában jámbor keresztény nők jöttek o. szent püspök elé, akinek szenvedéseiről és Amantius elé való küldéséről értesültek és frissítő itallal, étellel kedveskedtek neki- Amantius ekkor a Duna melletti erődítmények felülvizsgálásával volt elfoglalva, de visszatérte után, a vallatás és pogányáldozat megtagadása után kimondotta a halálos ítéletet. Szent Quirinust, malomkövet kötvén a nyakára, 303 június 4-én a Sibaris (Gyöngyös-patak) vizébe fojtották. Holttestét a keresztények titokban elvitték és az üldözések megszűntével kápolnát emeltek föléje, ahonnét azután később Sabariában a scarabantiai kapunál épült bazilikába vitték át és helyezték örök nyugalomra.

1 Scarabantiával és a scarabantiai keresztény asszonyokkal kapcsolatban még egy mondai részletekben gazdag történet is foglalkozik. A monda szerint Noricum térítőjét Severinust (meghalt 482-ben) a Bécs környéki Faviáriából Sabariába hívták. Severinus útját Scarabantián keresztül vette. Itt a város asszonyai a szent férfi üdvözlésére a város elé siettek és őt a mai balfi országút melletti domb tövében találták meg, amint éppen pihenőt tartott. Később ezen a helyen a hittérítő ottartózkodásának emlékére oszlopot emeltek. Ez a mai Pihenőkereszt lenne. Kétségtelen azonban, hogy a balfi országút mellett álló Pihenőkereszt Severinus ideje után legalább nyolc évszázaddal későbbi időben készült. Ez egy négyszögletű talapzatból kiemelkedő hat méter magas négyélű oszlop, amelynek 1 MÛ, Tört. I. CCXLVIII. - Farkas Sándor i. m. 29-30. 11c. - Ruinart : Acta martyrum. Ratisbonae, 1859. 324. 1.