Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

A római istenségek befogadása és kultuszuknak elterjedése az ősi lakosság műveltségi formáit csak részben alakította át. Ez a külsőségekben is megnyilvánult. A benszülöttek ránk maradt ábrázolásain a férfiak túlnyomó többségben római ruhát viselnek és alig láthatunk rajtuk valamit az ősi viseletből. Ezzel szemben a nők legtöbbnyire eredeti népi ruházatukban jelennek meg. öltözetük nem is a kelta divatra, hanem egyenesen a korahavaskori, hallstatti viseletre nyúlik vissza. Nehéz gyapjúszöveteket hordtak és a hosszúujjú alsóruha felett olyan felsőruhát látunk, amely eredetileg egy mellső és egy hátsó kötényből állott és a vállon két hatalmas fibulával volt összetűzve. Későbbi oldalt összevont példányaikon is igen jól megfigyelhetők az ősrégi származás jelei. Az általános dolgokon kívül természetesen jellemző helyi változatosságokkal is találkozunk. így például egészen sajátos volt a lajtavidéki festői prémes kalpag, amelynek széles karimáját felgyűrték. Pannóniában mindenütt széltében el volt terjedve a vállra eső fejkendő. Ugyanígy az ősi temetkezési szokások is megmaradtak, annak ellenére, hogy már az I. században elterjedtek a latin feliratú és itáliai mintájú sírkövek. A noricum-pannóniai határvidéken, Sopron és Vas vármegyék területén az égetett, halomsírokba való temetkezés a római korban is dívott. Ez a jellegzetes ragaszkodás nemcsak azért volt lehetséges, mert ezek a néptörzsek nem szakadtak el az ősi talajtól, hanem főleg azért is, mert körülöttük számos rokonfajú nép élt, amelyek a pannóniainál és a noricuminál erősebb romanizáció ellenére sem vesztették el nemzeti vonásaikat. Ezt a tágabb keretet elsősorban az északitáliai illyr és kelta lakosság, valamint a franciaországi keltaság adták meg. A kelta kultúrájú népek — köztük a sopronmegyeiek is — származásuk, múltjuk és műveltségük révén bele tartoztak abba a kultúrkörbe, amelynél a dunai és póvidéki illyrek, a dunai és nyugati kelták között a nyelvi közösség alapján létrejött kapcsolat határozta meg Iegszilárdabban az összetartó erőket. Ez a magyarázata például olyan egyszerű dolgoknak, mint annak is, hogy a lajtavidéki bójok primitív síremléktípusai nem függnek össze a limesmenti telepek katonai sírköveivel, hanem a délgalliai mintaképek után indulnak.

1 Ez magyarázza meg valószínűleg még azt is, hogy a savariai (szom1 Alföldi André,: i. c. 9-11. lk.