Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

Ez az osztozkodás nemcsak azért érdekes, mert bepillantást enged a kisnemesi családok birtokviszonyaiba, hanem azért is, mert az osztozkodó levélnek közel egykorú magyar kivonata is fennmaradt.

1 Az ősi soproni családok közül röviden még csak a Pinnyeiek, a vasmegyei származású Nickiek és a pozsonymegyei eredetű Szentgyörgyi és Baziniek birtokainak fejlődését kívánjuk áttekinteni. A Pinnyeiek ősi birtoka Pinnye falu határában terült el és elsősorban ennek környékén szerezgettek maguknak földeket, itt élték le kis perekben és kis hatalmaskodásokban nem éppen gazdag éltüket. Pinnyén kívül birtokaik voltak még Oslin, Kiséren és Szécsen. Sok bajuk volt szomszédaikkal. 1444-ben Felsőpinnyei István és Vejkei Gergely, 1462-ben Viczai György, Darkó Pál, György és Balkó, 1465-ben ismét a Viczaiak hatalmaskodtak és tettek kárt a család birtokain.

2 Életükben máskülönben a kis- és középnemések egyre osztódó birtokainak nyomasztó anyagi gondjait nem találjuk meg, bár kétségtelen, hogy a rokoni jusson sokszor összekülönböztek. így például 1463-ban Alsópinnye birtokáért viszálykodtak a rokonok. Ezt Kispinnyei Ambrus és fia István, továbbá Skolasztika, Bászti Balázs felesége, Katalin, Völcseji Pál felesége, Anna, Kispinnyei Domokos felesége királyi adomány címén maguknak akarták megszerezni Alsópinnyét, amely ekkor Pinnyei Antal özvegyének, gyermekeinek és Haraszti Tápán János feleségének a birtokában volt. Ez utóbbiak rokonság törekvései ellen az alispánok és a szolgabírák színe előtt tiltakoztak és Mátyás királyt a birtok eladományozásának igaztalanságára figyelmeztették.

3 Húsz év múlva, 1483-ban, Felsőpinnyei István halála sodorta ismét viszályba a család tagjait, amikor is az özvegy Krisztina asszony Pinnyei Lászlóval, férje testvérével pereskedett a neki járó jegyajándék miatt. A pörnek egyidőre a csornai konvent előtt kötött egyezség vetett véget. A béke azonban már 1483-ban igen kétséges volt, bár az alispán és a szolgabírák azt igazolták, hogy Pinnyei László nem hatalmaskodott. 1485-ben azonban mégis csak kiűzte László úr az özvegyet, aki Bátori István országbíróhoz fordult védelemért, aki a hatalmaskodót perbe hívta. A végleges megegyezést azonban valószínűleg 1 Oklevélmásolatok. 623. sz. 2 Nagy, II. 419., 433. lk. — Herczegh R. Frigyes i. m. 57-58. lk. 3 Nagy, II. 424- 425. lk.