Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

Bronisiust utasítani, hogy Mihályi Benedek és Vicái György birtokait adja vissza.

1 Zlibói Bronisiusnak a Mihályiakkal való, semmiesetre sem barátságos kapcsolatai azonban ezen intézkedés után sem szűntek meg. 1447 nyarán Bronisius keszői várnagy, továbbá barátai, Cziráki Miklós, Tamás és János, Mihályi (Linkóháti) Ugrin János nevű fiának székási, bodonhelyi és gencsi birtokára törtek, sőt a távoli Kőrös megyében lévő birtokait is elfoglalták. Ennek az igazságtalanságnak a kivizsgálásával a csornai konventet bízta meg Pálóczi László országbíró.

2 Ebben az esztendőben különben ismét kibékültek egymással a Kisfaludiak és a Mihályiak. Az 1438-ban létrejött egyességet rövid időn belül ismét kölcsönös hatalmaskodások zavarták, amiket az Ulászló király általi birtokeladományozás szakíthatott félbe. Nem lehetetlen, hogy ennek nyomasztó hatása alatt talált ismét egymásra a két egy vérből származó család. Tény az, hogy 1442-ben Kisfaludi Antal és egykori ellenfele, Linkóháti Péter özvegye, Suskó (Zsuzsanna) a csornai konvent előtt kibékült egymással és fátyolt borítottak a kölcsönösen elkövetett hatalmaskodásokra.

3 Ez az egyesség azonban nem gátolta meg Mihályi Ugrin fiait, Jánost és Istvánt, Mihályi János fiát, Benedeket, Mihályi Csák Lászlót és fiát, Mihályt, hogy két év múlva ne foglalják el Kisfaludi Antal szentandrási, laki és csánigi birtokát és hogy az ottani jobbágyoktól száz aranyat csikarjanak ki. Kisfaludi Antal ekkor panaszával a megyei székhez fordult és egy másik Mihályi, Linkóháti Benedek rábaközi alispán, valamint Dőri Jakab és Vadasfalvi György szolgabírák igazolták is a hatalmas kodást és ilyen értelemben küldték el jelentésüket 1444 július 20-án Ulászló királyhoz.

4 Ennek a Kisfaludi Antalnak úgylátszik számos ellensége és rosszakarója lehetett, mert rokonainak, a Mihályiaknak hatalmaskodását megelőzően, 1444 tavaszán Haraszti Tápán János kapuvári várnagy támadta meg Kisfaludot az ordódi és babóti jobbágyokkal. Főleg a malmokat dúlták fel és elvittek huszonnégy köböl gabonán kívül két malomkövet is. Kisfaludi Antalt pedig annyira megfenyegették, 1 Nagy, II. 306. 1. 3 Oklevélmásolatok. 443. sz. 2 Nagy, H- 329-330. lk. 4 Nagy, II. 315-316. lk.