Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

tői kezdve az osztrák-magyar ellenségeskedések következtében igen ingadozó alapokon nyugodtak. Az 1433-ban birtok-ajándékot nyert Weytraher Márton 1440-ben a Szarvkőhöz és Kismartonhoz tartozó Kanizsai-birtokrészeket el akarta foglalni és az ottani jobbágyoktól bizonyos pénzeket behajtani. Az egykori uradalmi intéző a Kanizsaiak jóvoltából meggyarapodott kismartoni várnagy zavarosban való birtokhalászását azonban Erzsébet királyné, Kanizsai László özvegye és Kanizsai Imre panaszára, nem volt hajlandó elnézni és felszólította hívét, Weytrahert, hogy úgy a foglalástól, mint a pénzösszeg behajtásától tartózkodjék, mivel a birtok már régtől fogva a Kanizsaiaké.

1 Szarvkő vára, kétségtelenül a Kanizsaiak megbízottjának felületessége következtében, még ebben az évben osztrák kézre került. Erzsébet királyné Frigyes császárnak zálogosította el ezt az uradalmat. Hunyadi János nyugatmagyarországi hadjárata során ismét visszakerült a Kanizsaiak kezébe, de 1447-ben már Albert herceg kezében találjuk.

2 Kismarton pedig már 1445 előtt Albert herceg kezén volt, aki azt ebben az évben Eizinger Konrádnak zálogosította el, 1451-ben pedig Frigyes császárnak adta. A Sopron megye nyugati részén elhelyezkedő Kanizsai birtokok idegen kézre kerülését még az is tetézte, hogy ugyanekkor a kis László királyhoz való csatlakozásuk következtében elvesztett egyéb birtokaikat is csak 1446-ban kapták vissza az Ulászló-párti Rozgonyiáktól, így Kanizsai Imre, Miklós és László az országos tanács június 21-én kelt rendelkezése értelmében jutottak ismét a kapuvári és sárvári uradalom, nemkülönben Apetlon, Boz, Bodonhely, Bogyoszló, Csapod, Cenk, Csepreg, Csorna, Endréd, Füles, Homok, Hegykő, Horpács, Ilmic, Keresztúr, Kövesd, Lövő, Pereszteg, Süttör, Szentmiklós, Szergény, Szovát, Tamási, Üjkér, a győrmegyei Ikrény, a vasmegyei Tótréde, Gencs, Ikervár, Zoltán, Nyögér és a komárommegyei Oszár birtokába. Ugyanekkor azonban megígérték, hogy a Rozgonyiakat birtokaik elfoglalásáért és az elkövetett hatalmaskodásokért nem fogják háborgatni.

3 A Kanizsai-birtokok jobbágyainak és tiszttartóinak az osztrák zálogban levő részek lakosaival való viszályait már ismerjük. Ezek a 1 Nagy, II. 300. I. 2 Herczegh R. Frigyes i. m. 44. 1. 3 Nagy, II. 321. I.