Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

Bikifölde, Martonháza, Potli, Pordány, Selegd, Szántó, Tard, Zemenye és a hőflányi szőlők a királyra szálltak, akitől 3032 aranyforintért a Kanizsaiak megvásárolták. Büdöskút, Potli, Szántó és Zemenye azonban csak részben voltak Potli Lénárdé.

1 Egyezségek révén is igyekeztek a Kanizsaiak birtokot szerezni, így 1406 június 24-én a vasvári káptalan előtt Kanizsai István és János egyezséget kötöttek Harkai Péter soproni polgárral és Harkai Dénes fiaival, Lászlóval és Miklóssal. Eszerint abban az esetben, hogyha a Harkai-családnak magvaszakadna, a Kanizsaiaké lesz Harka, viszont ha a Kanizsaiak halnának ki, a Harkaiaké lesz Füles.

2 Zsigmond királlyal való tragikus összecsapásukat elsősorban Kanizsai István higgadtsága egyensúlyozta ki, úgyhogy birtokaik elvesztése nélkül tudták áthidalni ezt a kritikus időszakot. Kanizsai István higgadtságára jellemző, hogy hiányzott belőle az a mohó birtokszerzési vágy, amely a Kanizsaiakat általában jellemezte. Inkább a jó, birtokaira vigyázó, mások érdekeit is szemmeltartó gazdának volt a típusa. Jellemző reá, hogy 1415-ben megparancsolta kismartoni várnagyainak, hogy a vasvári káptalan távolfekvő ilmici birtokát mások támadásaival szemben védjék meg.

3 1420-ban pedig a kismartoni ferencrendieket halmozta el adományaival.

4 Kanizsai István fia László, önálló tevékenységét Zsigmond királynak a Kanizsaiakkal való kibékülése idejében kezdte meg. ö ismét a szerencsés adottságok között elhelyezkedett nagyúr típusa. Uradalmait inkább várnagyai, mint ő igazgatták. Hűséges szolgálataikért szép jutalmat kaptak tőle. így jutalmazta meg 1433-ban a későbbi mozgalmas időkben fontos szerepet játszó Weytraher Mártont, kismartoni várnagyát, akinek Meggyesen és Kishőflányban adott szőlőket.

5 A várnagyok igazgatásának azonban egyik következménye az lett, hogy a hatalmaskodások ismét elszaporodtak. 1434-ben például Neuhaser Menyhért cseh főúr emelt panaszt a király előtt, mert a kismartoni várnagyok ottani embereit mindenükből kifosztották. Zsigmond király ekkor Kanizsai László özvegyét és Kanizsai Imre javainak kezelőit felszólította, hogy tizenkét nap leforgása alatt adjanak elégtételt a sértetteknek.

6 1 Nagy, I. 633-635. lk. 2 Nagy, I. 575-576. lk. 3 Nagy, II. 24-25. lk. 4 Nagy, II. 55-56. lk. 5 Nagy, II. 196-197. lk. 6 Nagy, II. 225., 227. lk.