Sümeghy Dezső: Sopron vármegye levéltárának Oklevél-gyűjteménye. I. rész: középkori oklevelek 1236-1526 (Sopron, 1928)

71. 1460 június 9. Kál. Sopron vármegye alispánja és szolgabírói igazolják, hogy előttük Zsófia asszony Cséri Bokorbeli Jánost Csikósföldje nevű szántóföld elfoglalásától eltiltotta. Nos Stephanus de Chorna vicecomes, Lucas de Zopor et Stephanus de Loch iudices nobilium comitatus Soproniensis memorie commendamus, quod cum nos consedissemus in sede nostra iudiciaria feria secunda proxima post festum sancte Trinitatis (1460. június 9.J, venit coram nobis nobilis domina Sophia in persona ecíam suorum filiorum Emerici et Stephani, nobilem Johannem Bokorbeli dictum de Cher de terris arabilibus Csikosfelde vocatis prohibuit et contradixit, qui penitus nihil curans potencia sua mediante arari fecit in preiudícium et damnum eiusdem domine et suorum filiorum valde magnum. Dátum in possessione Kai, die supradicta, anno etc. LX°. Jegyzet: Ezt az oklevelet, melynek eredetije állítólag a Zeke-cs. iratai között vármegyénk levéltárában van, Nagy Imre közölte a Sopronm. Oklt.-ban (II. k. 407. 1.), de levéltári jelzését nem említi. A levéltár rendezése során sem az eredetit, sem annak másolatát vagy átírását eddig még nem sikerült megtalálnom, de róla a Zeke-család iratairól készült lajstrom sem tesz említést. 72. 1468 augusztus 29. Olmücz. Mátyás király Szécsen László fiát Kálmán gyalogos kapitányt, akinek Óbudán házat adományozott, vitézsége jutalmául mindenféle adófizetés alól mentesíti. Commissio propria domini regis. Nos Mathias, Dei gracia rex Hungarie, Dalmacie, Croacie etc. memorie commendamus tenoré presencium significantes, quibus expedit, universis, quod nos consideratis fidelibus serviciis fidelis nostri Coloman(n)i filii Ladislai Zechen de civítate nostra Veteribudensi, capitanei peditum nostrorum, que ipse a multis temporibus nobis cum síncera fídelitate exhibere curavit, nam is est, qui, quocunque eum mittamus, intrepídus adire audet, sive in Boznam, Turcis finitimam, sive ad alia loca quantumcunque asper[r]ima et inimicis plena, ita, ut mortem nusquam metuens, eciam in presentí bello, quod contra hereticos Bohemos