Sümeghy Dezső: Sopron vármegye levéltárának Oklevél-gyűjteménye. I. rész: középkori oklevelek 1236-1526 (Sopron, 1928)

birtokok tulajdonjogára s ennek változásaira vonatkozó adatokat régente, telekkönyvek hiányában, milyen körülményes eljárás során lehetett csak és kellett elég gyakran az érdekelteknek igazolniok. Az erre szolgáló írásos bizonyítékokat éppen ezért a családok féltve őrizték. Igen valószínű tehát, hogy azok a családok, esetleg csak egyes családtagok, akiknek talán eredetileg más megyékben (vagy azokban is) volt birtokuk, vagy átköltöztek megyénkbe, amikor családi irataikat is magukkal hozták, vagy legalább is a már itt élő nemes családokkal jutottak szorosabb rokoni (esetleg más) kapcsolatba s ennek révén a tulajdonukban volt iratok is az utóbbiak kezére jutottak. Itt azután vagy azok, vagy emezek, családi kapcsolataik, bírtokjogaik, nemesi kiváltságaik stb. bizonyítására felhasználták azokat, esetleg legfontosabb irataikat ügyeik elintézéséig (később talán véglegesen) a vármegye hatóságának őrizetére hagyták. Levéltárunk ujabbkori Nobilitaria és Juridica anyagában erre lehet példát találni s így reményem van arra, hogy ez a feltevésem a levéltárrendezés során a középkori törzsanyagunk (legalább is) nagyobb részét illetően is adatokkal fog igazolást nyerni. S ez annyival inkább hihető, mert levéltárunk egész középkori anyagának szinte jellegzetes vonása, hogy abból majdnem teljesen hiányzik a szűkebb értelemben vett politicum : csupa magánjogi vonatkozású oklevelet tartalmaz, amelyek tehát csakis a bennük megnevezett, vagy az ezek révén érdekelt családok tulajdonából juthattak vármegyénk levéltárának törzsanyagába. 1 Ha ezt a feltevést elfogadjuk, érthetőbbé válik az is, hogy a levéltárunkban őrzött középkori oklevelek tartalmilag, vagy helyesebben személyi és tárgyi vonatkozásokban annyira eltérnek egymástól ; jóformán csak apró mozaikok, melyek egységes, összefüggő képbe alig illeszthetők. Ez a sajátosság egyébbként már abban a külsőségben is kifejezésre jut, hogy ezek az oklevelek annyiféle helyről valók ; a királyi okleveleken (21), valamint a 1 így pld. a 26. f. sz. a. közölt oklevél, melyben István herceg, Nagy Lajos király öccse, egyik kőrösmegyei birtok tulajdonjogáról Ítélkezik és amely ezek szerint Sopron megyével semmi vonatkozásban sincsen, valószínűleg a Rádóczi-család kezéből került levéltárunkba. Erre vall ugyanis az a — jóllehet XVII. századi írással irt — töredék, mely az említett oklevél hátlapján olvasható : Kanizka ín Cottu Crisiensi nobilium Lathon (?) de Radocz. Ugyanaz a kéz, mely a de Radocz szavakat irta (vagy felülírással utólag talán csak olvashatóbbakká tette azokat?), ezt a megjegyzést fűzi ehhez: apparet ex his famíliám Radoczy bona et iura possessionaria in comitatu Crisienti habuisse. Más kérdés azután, hogy a Rád óczy-családnak, mely a XV. században még Vas megyében virágzott, micsoda kapcsolata lehetett Sopron vármegyében. Egyik ugyancsak Vasmegyét érintő adománylevelüket is vármegyénk levéltára őrzi. (L. 85. f. sz. a.)