Varga János: Románok és magyarok 1848-1849-ben (Budapest, 1995)

hogy a kormány tudtával és beleegyezésével vállalkoznak a havasokba szorultak pacifikálására. Ennek módozatait írásban is rögzítették. Úgy ítélték meg, hogy a felkelés ottani vezetői három csoportba sorolhatók. Az elsőnek tagjait személyes kedvezményekkel is magyar oldalra lehet csalogatni. A második csoport tagjainak azokat tekintették, akik nemzetük és népük érdekeit valóban önzetlenül akarják vagy vélik képviselni. Róluk feltételezték, hogy meg lehet velük értetni: a román népnek csak javát szolgálja, ha véget érnek a polgárháború iszonyataiból eredő szenvedései. Feltételezték azt is, hogy harcoló testvéreik előbb-utóbb meggyőzhetők: a magyar kormány nem táplál bosszút velük szemben, a magyar politikai vezetéstől pedig távol áll a románság elnyomásának szándéka. E két csoport megnyerésétől a harmadikba sorolt engesztelhetetlenek elszigetelődését és befolyásuk erőtlenné csökkentését remélték. Elképzeléseiket április 12-én Kossuth elé tárták, és a közvetítésre valamennyien felajánlották magukat, ha a kormány megadja erre a felhatalmazást. A megbeszélésen Kossuth semmire sem kötelezte el magát, két nappal később viszont az április 12-i értekezlet résztvevőinek előzetes tájékoztatása és tudta nélkül, utólagosan meglepetést okozva nékik, kiadta közismert megbízólevelét Joan Dragos, a magyarcsékei választókerület román képviselője számára, akivel már korábban bizalmas viszonyba került. Mi motiválhatta Kossuthnak - az Országos Honvédelmi Bizottmány által egyébként előzetesen jóváhagyólag tudomásul vett - döntését és eljárása mikéntjét. A jelek szerint mindenekelőtt az az éppen beérkezett és hitelesnek látszó hír, hogy az osztrák csapatok Galíciából nagy erővel készülnek Magyarországra támadni, ennek megtörténtével a hadszínterek és hadműveletek mindenképpen kiterjednek, ez pedig a katonai erők átcsoportosítását teheti szükségessé. A havasiak esetleges pacifikációja haderőt is felszabadíthat, és a hátország biztonságához is hozzájárulhat. Kossuth a pacifikáció megkísérlését nem látta teljesen sikertelenségre ítéítnek, eredményességében mégis inkább kételkedett, mintsem reménykedett. Számolva az esetleges kudarccal és éppen ezért kerülni akarva, hogy a kísérlet