Varga János: Románok és magyarok 1848-1849-ben (Budapest, 1995)

het ugyan, a hátramaradottakat és a károsultakat azonban anyagilag kárpótolni - legalábbis részlegesen - lehet, sőt egyenesen kötelesség. Ha azonban az állam hirdeti meg az amnesztiát, akkor e kötelességet magára kell vennie, és neki kell az érintettek veszteségeit megtérítenie. Csakhogy ennek vállalására a gazdaságilag különben is gúzsba kötött ország, a reá háruló egyéb anyagi terhek viselése mellett, nemcsak az adott időben, hanem a közeljövőben is képtelen, márpedig a kárvallottak a jelenben várják el - és joggal - az orvoslást. Jogi, erkölcsi és gazdasági megfontolások és szempontok egyaránt arra sarkallták a magyar kormányzatot, hogy ne vegye szó nélkül tudomásul Bem lépését. Még akkor se, ha előre láthatta korrigáló állásfoglalásának politikailag nem éppen kedvező következményeit. Mert mit lehetett tenni? Kossuthék nem kompromittálhatták Bemet azzal, hogy bűnbocsánatát rövid úton semmisnek nyilvánítják. Hiszen számolniuk kellett azzal a forradalom ügyére aligha előnyös reakcióval, amelyet ilyen eljárásuk Bemben és az érintettekben válthat ki. Ezért kompromisszumot kerestek, és ezt az amnesztia hatályának korlátozásában vélték megtalálni. Belenyugodtak abba, hogy Bem a közkegyelem meghirdetésével túllépett saját illetékességén, de természetesen felszólították, hogy a jövőben ne avatkozzék a polgári hatalom jogkörébe. Ragaszkodtak viszont ahhoz, hogy az amnesztia kizárólag politikai vétségekre, azaz a lázadásnak csak olyan részeseire terjedjen ki, akik köztörvényes bűnöket nem követtek el. Ilyen jellegű útmutatást kapott a közkegyelem gyakorlati alkalmazásához Csányi László is, aki a Vayt követő Beöthy Ödön után februárban foglalta el az erdélyi országos biztos posztját. Mi történt azonban a valóságban? A magyar seregek beérkezését követően a törvényhatóságokban felújították működésüket a hatáskörüket 1848 szeptemberének vége óta a lázítási és lázadási ügyekre is jogszerűen kiterjesztő statáriális bíróságok. És gyakran puszta bemondásra megindulnak a letartóztatások. A befogottak mintegy harmada - e törvényszékek júniusban elrendelt feloszlatásáig - felmentésben részesült, illetőleg ügyét a rendes törvényszékek elé utalták. A hír azonban ter-