Varga János: Románok és magyarok 1848-1849-ben (Budapest, 1995)

fegyveres férfi irányítására lesznek hivatottak. A prefektek és a tribünök - Vay oltalom levelével a zsebükben megkezdték az országjárást: helységenként vagy több falut egyazon helyre csődítve, most már személy szerint, de kollektíve tétették le az emberekkel a tavaszi balázsfalvi esküt. Jellemző viszont, hogy az eskü szövegéből kihagyták azt a passzust, amely a román nemzet javának előmozdítására a békés utat jelölte meg. Ezzel összhangban a népet fegyverkezésre, a törvényes hatóságok intézkedéseinek visszavetésére szólították fel, és készültségi állapotot rendeltek el addig is, amíg megérkezik a jeladás a cselekvésre. Mindez immár Dél-Erdélyben is a törvényes közigazgatás megbénulásának gyorsítását jelenti: a tisztviselőknek nincs bátorságuk a felbolydult falvakba kiszállni, és ezért vidéken mindinkább maga a nép lesz az úr. Vay hasztalan kéri a Pestről Erdélybe érkezett Cagunát a polgárháború kitörésének akadályozására: a püspök egyoldalúan a magyar hatóságokat okolja a fejleményekért, az ő védelmükben - főleg azután, hogy Ferdinánd a pesti országgyűlést is feloszlatta - nem kíván fellépni, mert amint le is szögezte, ezzel csak hitelét kockáztatná a saját népe előtt. A hatóságok most az eddig többé kevésbé sikerült elrettentés eszközének alkalmazásával próbálkoznak. Batthyány még szeptember 20-án elrendelte valamennyi törvényhatóságban olyan statáriális törvényszékek felállítását, amelyek - csupán halált vagy felmentést mondhatva ki - az ország törvényes rendje ellen lázadók és bujtogatok felett ítélkeznek. Nem kétséges, hogy a formális jog és a tételes törvény szerint ilyeneknek minősülnek a nép felfegyverzésének szervezői. És a hatóságok, ahol tehetik, lecsapnak rájuk. Az e(fogottak közül halálba küldik Alexandru Bâtrîneanu prefektet, Vasile Simonis és Vasile Pop, majd később Vasile Turcu tribunokat. A kivégzések hírére végleg elszabadul a pokol. Visszatartásként általánossá és folyamatossá válik a ,,nadrágos" magyarok már korábban megkezdett üldözése. Meggyőződéssé érik a román nép gyanúja, hogy vezetőinek lefejezésével a magyarság a román nemzet kiirtását kezdte el. E hitében immár semmi sem ingatja meg. Sőt, ennek egyenes bizonyítékát és alá-