Varga János: Románok és magyarok 1848-1849-ben (Budapest, 1995)

és mind Lemény, mind a román követek óvakodtak ellene voksolni. A Komité viszont tiltakozott, a különben sem túlságosan népszerű Leményt pedig hitelét vesztett nemzetárulónak kezdte a románság tekinteni. A Çaguna-vezette másik küldöttség június utolsó harmadának elején kapott Innsbruckban előbb írásban rövid hivatalos, majd később szóbeli választ az uralkodótól. Ferdinánd méltányolta román alattvalói hűségnyilatkozatát. Ugyanakkor rámutatott arra, hogy a balázsfalvi kívánságok társadalmi-jogi tartalmú részének időközben jórészt eleget tettek a kolozsvári diéta törvényei, egy hányaduk az erdélyi uniós-törvény szentesítése folytán a vonatkozó magyar törvények hatályának Erdélyre történő automatikus kiterjedésével teljesül, a többi nemzeti jellegű kérdés megfelelő elintézéséről pedig a Pestre máris összehívott magyarországi törvényhozás gondoskodik. Ferdinánd válaszát a személye körüli magyar miniszter: Esterházy Pál herceg sugalmazta, sőt fogalmazta. Belekerült a válaszba egy olyan passzus is, amelyben a románok kapaszkodót találhattak, de amellyel az uralkodó egy ponton - egyoldalúan és korántsem jogszerűen járva el - a pesti nemzetgyűlés döntési szabadságát eleve behatárolta, illetőleg korlátozta. ígéretet tett ugyanis egy olyan törvény megalkotására, amelynek értelmében a románok minden egyéb feltétel - például szakértelem - kikötése nélkül számarányuk szerint részesülnek a különböző szintű közhivatali állásokból. Az uralkodó rövid írásos válaszát a sajtó is publikálta, szóbeli reagálását pedig Çaguna, a balázsfalvi pontok sorrendjéhez igazítva, részletesen ismertette és magyarázta július végén kiadott, minden görög egyesült és nem egyesült templomban felolvastatott főpásztori körlevelében. Értelmezésében azonban több vonatkozásban túlment azon, amit az uralkodói válasz valójában tartalmazott, illetőleg mondani kívánt. A legkomolyabb következésű a nemzetőrség felállítására vonatkozó passzus volt közülük. Ferdinánd csak annyit jelentett ki, hogy a balázsfalviak által igényelt népfelfegyverzést a Pozsonyban hozott nemzetőrségi törvény már megengedte. Çaguna ezt úgy interpretálta, hogy a császár ter-