Fazekas Csaba: Az országos vallásügyi tanács, 1989–1990 (Budapest, 2011)
4. Az Országos Vallásügyi Tanács ülése, 1990. március 20.
4. AZ ORSZÁGOS VALLÁSÜGYI TANÁCS ÜLÉSE, 1990. MÁRCIUS 20. 4.1. Németh Miklós miniszterelnök megnyitó beszéde18" Tisztelt Országos Vallásügyi Tanács! Tisztelt Uraim! Örömmel és megbecsüléssel köszöntőm Önöket mai tanácskozásunkon. Amint ez a javasolt napirendi pontokból is kiderül, ma ismét fontos, felelősségteljes munka vár ránk. Mielőtt teendőink ellátásához hozzá kezdenénk, kérem, engedjék meg, hogy néhány, az egyházakat, felekezeteket is érintő általános kérdésről röviden kifejtsem véleményemet. Napjainkban hazánk XX. századi történelmének egyik legfontosabb fejezetét éljük át. Néhány nap mülva urnák elé járul az ország népe. Több mint 40 év után először szabad, demokratikus választás lesz Magyarországon. Ma — még nélkülözve a kellő távlatból történő visszatekintés biztonságát — sok dolgot bizonytalanul látunk. Egy azonban biztos: nem kis nehézséget leküzdve, embert próbáló erőfeszítések árán, de sikerült elérni azt a célt, amelyet kormányom — a nemzet túlnyomó többségét képviselő józan, felelősségteljes erőkre támaszkodva — kitűzött maga elé: a a rendszerváltozás az annyira óhajtott békés átmenet keretei között mehet végbe. Az egészséges politikai szándékok tavaszi áradása sok hordalékot is felszínre hozott. Elhangzott sok meg nem gondolt gondolat, láthattuk erkölcs és politika összeütközését, elgondolkodhattunk azon, hogy lehet-e tisztességes az a szándék, amelynek megvalósítására tisztességtelen eszközöket alkalmaznak. Sőt: kicsiny, de sajnos annál hangosabb csoportok a történelem szemétdombján turkálva olyasmit is előástak, amiről azt reméltük, hogy soha többé nem találkozunk vele. Bármilyen sok zavart is okoztak — bel- és külföldön egyaránt — az említett jelenségek, reményeim szerint mégsem tudják megzavarni az igazi demokrácia kibontakozását, érvényre jutását. Mire alapozhatom ezt a reményt? Mindenekelőtt a magyar nép bölcsességére, saját sorsa iránt érzett felelősségtudatára. Sokszor elhangzik manapság az a vélemény, hogy a magyar nép — történelmi okok miatt — éretlen a demokráciára. Nincsen demokráciára éretlen nép — legfeljebb éretlen politikusok vannak. Hiszem, hogy népünk felismeri igazi érdekeit és annak megfelelően adja le szavazatát március 25-én. A nép szuverén döntése, amely minden politikai erő számára megfellebbezhetetlen, zárja le a békés átmenet első szakaszát. Abban, hogy mindez így lehessen, kiemelkedő szerepe volt, van és lesz a magyarországi egyházaknak, felekezeteknek. Azok a rendkívüli felelősségérzetről tanúskodó, szilárd erkölcsi alapról elhangzó szavak, amelyekkel az egyházak vezetői fordultak híveikhez — és nyugodtan mondhatjuk, az egész nemzethez — ma még talán fel sem becsülhető segítséget adtak a demokrácia elveinek megvalósulásához, a rendszer- változás békés jellegének biztosításához. 180 180 Forrás: MÓL. XIX J-9~ss. ad 10.354/1990.IV. sz. 91
