Fazekas Csaba: Az országos vallásügyi tanács, 1989–1990 (Budapest, 2011)

Értékelések az Országos Vallásügyi Tanácsról – egykorúan

tatta. Később is azt állapította meg, hogy a kormány ugyan tagadja a jogú tód-jelleget, de az Egyházpolitikai Titkárságban és a Művelődési Minisztérium Egyházi Főosztályában „»átmentették« a korábbi apparátus jelentős részét”.98 (Előbbi 4 fős testület volt, utóbbiba pedig — mint láttuk — szándékosan senkit nem vettek át a korábbi AEH-ból.)

Nem minden közszereplő volt természetesen ennyire kritikus, tény viszont, hogy 1990 elejére sem sikerült a kormánynak teljesen meggyőznie a közvéleményt valódi egyházpolitikai szándékairól, sőt álláspontját kellőképpen ismertté tennie sem. A vallásügyi törvény parlamenti tárgyalása idején, az Ifjúsági és Sportbizottság ülésén az Igazságügyi Minisztérium képviselőjéhez még kérdést intéztek, hogy a kormány mellett működő, egyházügyekben illetékes „kollégium”-nak pontosan mi is a szerepe.99 Szécsi Mária pontosan ismertette az Egyházi Főosztály, az Egyházpolitikai Titkárság és az Országos Vallásügyi Tanács tevékenységét, hangsúlyozva a hatósági jogkörök megszüntetését, majd hozzátette: „Az igazi vita az Országos Vallásügyi Tanácsnál alakult ki, ez ugyanis egy konzultációs szervezet a kormányfő mellett. Ebben önkéntes alapon vesznek részt az egyházak, csak amelyik akar. Semmiben nincs döntési hatásköre, nem is lehet, hiszen nem lehet az egyházakat rákényszeríteni arra, hogy azért vegyen részt ebben a szervezetben, hogy konzultálni tudjon a kormányfővel. Aki akar, az konzultálhat vallásügyi tanácson kívül is. [...] E szervezet törvényi szabályozása nem szükséges, még a látszatát is el akartuk kerülni annak, hogy itt valamiféle állami szervezés van.” A törvény kapcsán a lényeget az állami felügyelet tiltásában jelölte meg.

Flasonlóan részletes indoklást próbált adni az Országos Vallásügyi Tanácsról Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter az 1990/4. te. elfogadását megelőző, módosító indítványokra is reflektáló expozéjában 1990. január 24-én.100 Arról beszélt, hogy minden felmerült észrevételt, így az országgyűlés bizottságai által megfogalmazott módosításokat is igyekeztek a végszavazásra kerülő törvénytervezetbe beépíteni — egy fontos kivétellel, mely a szöveg végén a törvényalkotással hatályukat vesztő jogszabályok felsorolásáról szólt. Rózsa Edit szegedi képviselőnő nyújtotta be módosító indítványai között az erre irányuló javaslatot, úgy vélte, hogy nemcsak a pártállami múlthoz kötődő egyházügyi jogszabályokat kell megszüntetni, hanem az 1989/14. tvr. felhatalmazása alapján létrejött rendelkezéseket (konkrétan a művelődési miniszter jogkörének kibővítéséről szóló 66/1989. (VI. 30.) MT. sz. rendeletet illetve a vallásügyi tanácsot felállító 1092/1989. (VI. 15.) MT. sz. határozatot) is.101 Kulcsár egyébként maga is rosszul használta a tanács elnevezését, előfordult, hogy pontosan nevezte meg, több alkalommal is azonban „Országos Valláspolitikai Tanácsaként aposztrofálta. Cáfolta, hogy „csupán jogászi érdekű” megközelítésből ragaszkodnának e két jogszabály fennmaradásához, hangsúlyozta, hogy a kormány gyakorlati teendők felismeréséből fakadó érdeke a tanáccsal kapcsolatos „mindenfajta reminisztenciák eliminálása”. Úgy vélte, nem szabad a tanács létesítését „kicsit talán a korábbi intézmények, szervezetek arculata, tevékenysége alapján megítélni”. Újra határozottan leszögezte, hogy semmi esetre sem az Állami Egy98 Tomka, 1990.

99 MOIL. ISB. Jkv. 1990. január 16. 141., 171-172. p.

100 OÉ. 74. ülés. 1990. január 24. 6121-6122. col.

101 Rózsa Edit módosító indítványa: MOIL. Ogy.Irom. 530. sz. Álláspontját az országgyűlés Jogi, Igazgatási és Igazságügyi Bizottsága sem támogatta (MOIL. Ogy.Irom. 534. sz.), és a plenáris ülésen is kisebbségben maradt. (OH. 74. ülés. 1990. január 24. 6126. col.)

40