Fazekas Csaba: Az országos vallásügyi tanács, 1989–1990 (Budapest, 2011)

Az Országos Vallásügyi Tanács összetétele és működése

ugyanakkor nyilvánvaló volt, hogy a kormány és az egyházak egyetértése törékeny. A december 15-i, és különösen az 1990. március 20-i üléseket már politikai természetű viták is jellemezték, az egyházak kevesellték (vagy épp a „nem történt semmi” formulával jellemezték) a kormány intézkedéseit. (Sőt bizonyos esetekben „keményítettek” álláspontjukon, például Paskai László érsek a decemberi ülésen még azt közölte, hogy nem kérik vissza az államosított földbirtokaikat, három hónappal később pedig pont az ellenkezőjét.85) Utóbbi azzal is összefüggésben volt, hogy bár a kabinet messzemenőkig jóindulatot és segítőkészséget tanúsított az egyházak iránt, bizonyos kérdésekben (például Kulcsár Kálmán a jogszerű eljárások következetes védelmében) ellentmondott az egyházak képviselőinek. Különösen érzékeny probléma volt az ingadanvisszaadás, amelyben a kormány fokozatosságot és körültekintő jogszabályokkal alátámasztott méltányos elbánást tanúsított, az egyházak pedig mindezt kevésnek érezték.86 (Feltűnőek egyes püspökök, például Gyulay Endre kritikus megnyilatkozásai.) Mindez azért is érdekes, mert például az evangélikus egyház országos főfelügyelője az október 20-i alakuló tanácsülésen még azt tette szóvá, hogy a kormány egyik legsikeresebb területe az egyház- politika demokratizálása, s az ennek megteremtésére irányuló intézkedések tempója „túl gyors” az egyházaknak. Németh Miklós mindenkor a partnerség szándékolt stratégiája mentén alakította ki a tanácsban képviselt álláspontját, ami szembetűnő volt olyankor, amikor az egyházi vezetőket általános közéleti kérdésekről (például londoni útjának tapasztalatairól) tájékoztatta, és nem mindig kapott ezért politikai támogatást, elismerést az új kormány hivatalba lépésére váró egyháziak részéről. (Kissé keserűek voltak, de világos üzeneteket fogalmaztak meg az 1990. márciusi tanácskozást záró szavai: „Nem a kormány ellenőrizte az egyházakat, hanem az egyházak a kormányt és ez nagy különbség. Aki ezt nem értette meg, az talán nem is akarta megérteni.”)

A tanácsülésen elhangzottak részletesebb elemzése, további kapcsolódási pontjainak feltárására egy jelenleginél is részletesebb elemzés tárgya lehet, az üléseken készült emlékeztetők elég világosan az utókor elé tárják, milyen kérdések foglalkoztatták a tanácsban megjelent állami és egyházi vezetőket. Az üléseken egyébként újságírók is részt vettek, tudósításaik több ponton kiegészítik az elhangzottakat, esetleg a hangsúlyokat is

likus egyházat korábbi püspökének az 1950-es években történt meghurcolása miatt. Ld. Egyházunk története — D. Ordass Lajos püspök egyházi rehabilitálása. In: A.% Evangélikus Egyház honlapja, 2010. augusztus 17. [

http://www.evangelikus

. hu —2010. szeptember.]

Megjegyezzük továbbá, hogy' ekkor is voltak, akik kevesellték a kormány előző rendszertől való elhatárolódását, ld. pl.: GlCZY GYÖRGY: Lépésváltás. In: Új Ember, 1989. december 10.1., 4. p. Olyan egyházi vélemény is akadt (például Tóth Károly püspöké), amely kifejezetten szorgalmazta a bírálatot, s a tanács ülése után a „szavak és tettek egységét” hangoztatta Németh Miklós szavai kapcsán. A megújulás nem hiteles a gyülekezeti élet megpezsdülése nélkül. In: Reformátusok Eapja, 1989. november 26. 3. p. Megjegyezzük, mások épp az alakuló ülés után változtattak korábbi, az Országos Vallásügyi Tanáccsal szemben kritikus álláspontjukon. A baptista Győri Kornél eredetileg ellenezte a létrehozását (vö. 143. sz. jegyz.), utólag azonban úgy vélte, hogy a „minden hazai és külföldi példa nélkül álló Vallásügyi Tanács” a kisegy- házaknak hordoz tanulságos üzenetet, hiszen a Szabadegyházak Tanácsának megszüntetését követően „a kis közösségek a nagykorúsodás útján elindulva, önállósulva, e nappal lettek igazán szabad egyházakká”. GY. [ŐRI] K. [ŐRNÉL]: Megalakulta Vallásügyi Tanács. In: Békehímök, 1989. november 19. 193. p. stb.

85 Az Országos Vallásügyi Tanácsot és az egyházi ingatlanok visszaadását „vonakodva” teljesítő kormány egyházi kritikájára ld.: Visszakérjük az államosított ingatlanokat. In: Új Ember, 1990. január 7. 2. p.

86 Kitérőként megjegyezzük, hogy ez a hozzáállás az 1990 májusa utáni pártok egyházpolitikai szempontú polarizálódását is elősegítette.

36