Fazekas Csaba: Az országos vallásügyi tanács, 1989–1990 (Budapest, 2011)
Az Országos Vallásügyi Tanács alakuló ülésének előkészítése
megismerje az egyházak véleményét az őket közvetlenül és közvetetten érintő kérdésekben egyaránt. Valóban egyenrangú partnereknek tekintette őket a kormányzati munka során. Ennek megfelelően az Országos Vallásügyi Tanács alakuló ülését alaposan elő akarták készíteni, a miniszterelnök szeptemberben tárgyalás-sorozatot kezdeményezett az egyházi vezetőkkel.66 E szeptemberi tárgyalásokat Sarkadi Nagy Barna körültekintő szervezőmunkája, a miniszterelnök részére terjedelmes „témajavaslatok” szerkesztése előzte meg.67 A témajavaslatokban Sarkadi Nagy általános összefoglalásokat készített az egyes felekezetek történetéről, aktuális viszonyairól, és általános egyházpolitikai helyzetkép mellett az egyes vallási közösségek kapcsán felmerülő speciális kérdésekre is igyekezett felkészíteni a miniszterelnököt. Az Egyházpolitikai Titkárság vezetője néha kicsit „szájbarágósán” fogalmazott, és az utólagos sajtóhírekkel, egyéb forrásokkal összevetve megállapíthatjuk: Németh pontosan követte Sarkadi Nagy gondolatmenetét, sőt, a stílusát is átvette. Ami az általános egyházpolitikai helyzetképet illeti, a találkozókon hangsúlyosan mutatott rá a miniszterelnök, hogy „a kormány fordulatot határozott el és hajtott végre az egyházakkal való kapcsolatában”, nyilvánosan is szakított „az ötvenes évek egyházpolitikájával”, „kritikailag felülvizsgálta az elmúlt három évtizedben követett egyházpolitikai és meghozta az ebből következő politikai döntéseket és intézményi változtatásokat hajtott végre”. A lelkiismereti és vallásszabadságot alapvető emberi jogként kezelték, hangsúlyozták a vallásügyi törvény előrehaladott állapotát, abban az egyházak részvételét. A múlttal kapcsolatosan elkötelezték magukat a „jogi, politikai és erkölcsi rehabilitációra”. Sarkadi Nagy külön, részletesen kitért az intézménytörténeti vonatkozásokra, amelynek alapelveként az egyházakkal való „érdemi, folyamatos párbeszéd” szándékát állította nemcsak vallási ügyekben, hanem valamennyi társadalmi kérdés kapcsán. A miniszterhelyettes megfogalmazásában ez különösen széles kört jelentett, hiszen beleértette a nem közvetlenül egyházpolitikai jelentőségű, de „nagyobb jelentőségű törvénytervezetek” egyházi vezetők általi előzetes véleményezését is. Az Országos Vallásügyi Tanács kapcsán hangsúlyozta, hogy a testületet „a párbeszéd legfontosabb (de nem egyetlen) fórumaként” kezelik, a részvételről pedig az egyházak szuverén módon döntenek. A tanács későbbi működésének egyik legfontosabb irányelvét is leszögezte: „A Tanács nem hoz a résztvevőkre nézve kötelező döntéseket, a kormány számára azonban meghatározó lesz az Országos Vallásügyi Tanács állásfoglalása, ezek figyelembevételével alakítja majd egyházpolitikáját.” A szövegből kitűnik, hogy a tanácsot a kormány valóban kiemelkedő fontosságú, a kormányzatnak arculatformáló hatású intézményének tekintette. 66 Ld. ezekről pl. Németh Miklós találkozója katolikus egyházi vezetőkkel. In: MTI. 1989. szeptember 15. - MTI. 1989. (katolikus egyház); Németh Miklós egyházi, felekezeti vezetőkkel találkozott. In: MTI. 1989. szeptember 15. — MTI. 1989. (evangélikus egyház, izraeliták, a Magyarországi Szabadegyházak Tanácsa tagegyházai); A kormány és az egyházak párbeszédének újabb állomása. In: MTI. 1989. szeptember 22. - MTI. 1989. (16 kisegyház találkozója Sarkadi Nagy Barnával); Németh Miklós megbeszélése a református egyház vezetőivel. In: MTI. 1989. szeptember 29. — MTI. 1989. Más kormánytagok esetén: Glatz Ferenc megbeszélése katolikus főpapokkal. In: Magyar Nemzet, 1989. október 11. 3. p. Stb. Vő. 117. sz. jegyz67 A Sarkadi Nagy Barna által készített, az evangélikus, az izraelita, a szabadegyházi és a református egyházi vezetőkkel való találkozók előtt készített aprólékos témajavaslatokat közölte: MAJTÉNYI—MlKÓ- SZABÓ, 2009. Iratok. 31
