Fazekas Csaba: Az országos vallásügyi tanács, 1989–1990 (Budapest, 2011)
Az Országos Vallásügyi Tanács fogadtatása
A kormány igyekezett a nyilvánosság előtt is védeni álláspontját, meggyőzni szándékai tisztaságáról a közvéleményt. A rendszerváltó egyházpolitika iránt elkötelezett kormánytagok gyakran hangoztatták, hogy az Országos Vallásügyi Tanács kapcsán „érdekfeltáró, egyeztető fórumról” van szó, mely hatósági jogkörrel nem rendelkezik, a tényleges döntéseket a szaktárcák hozzák. A kormány tagjai általában próbáltak higgadt érveléssel reagálni a kritikákra. Sarkadi Nagy Barna azt is természetesnek tartotta, hogy támadnak az átmenet kapcsán félreértések, aminthogy az Országos Vallásügyi Tanács a bírálatoknak is fórumot kíván majd nyújtani. Raft Miklós azt hangsúlyozta, hogy az állam-egyház elválasztása nem a kapcsolatok teljes felszámolását, hanem a demokratikus párbeszéd fórumának megteremtését célozza. A visszarendeződés szándékát határozottan cáfolták.54 Mészáros István, az SzDSz Tanácsának tagja említett nyilatkozatuk kapcsán egy rádióinterjúban azt mondta, hogy az Országos Vallásügyi Tanács csupán megtévesztés, az egyházakkal lényegében így akarnak kormányzati döntéseket végrehajtatni. A megszólaltatott Glatz Ferenc azonban nemcsak azt hangoztatta, hogy a minisztérium Egyházi Főosztályába senkit nem vesznek át az ÁEFl-ból, hanem azt is, hogy a vallásügyi tanács konzultációs, koncepcionális kérdéseket tisztázni hivatott fórum.55 Mészáros István másnap magyarázkodó és tájékoztató levélben fordult Glatz Ferenchez az elhangzottakkal kapcsolatosan.56 Ő nem vádolta azzal a minisztert — írja —, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal átmentésére, a „régi garnitúra” pozicionálására törekszik. (Jóllehet, a beszélgetésnek ez, az ellenzéki körökben elterjedt vélekedés volt az apropója.) Mészáros ugyanakkor a kormány egészének politikájában ilyen tendenciát vélt felfedezni. Az Egyházpolitikai Titkárság élére kinevezett Sarkadi Nagy Barna kapcsán pedig jogos az aggodalom — vélte, hogy „követi az ÁEH törzsgárdája”. Emlékeztette Glatzot, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal „megszüntetése előrevetülő árnyékában leélt utolsó hónapjait nem számítva” évtizedekig törvénytelenül járt el, s mindennek Miklós Imre bár kulcsfontosságú, de nem egyedüli szereplője volt. Ennél is élesebb kritika volt a miniszter felé, hogy Mészáros hangsúlyozta: az állam és az egyház elválasztása csak olyan rendszerben lehetséges, amelyben semmiféle „az egyházi ügyeket úgymond koordináló, »menedzselő« állami szerv nem létezik”. (A „menedzselés” Glatz gyakori szófordulata volt az új egyházpolitika körvonalainak kialakítása kapcsán.) Mézaink klerikalizálódását is elősegítette. A sérelmek számbavétele, az elmúlt évtizedek eredményeinek pontos, tételszerű tisztázása igenis szükséges és megkerülheteden előfeltétele a valóságos megbékélésnek.” A Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület nyilatkozata az Állami Egyházügyi Hivatal utáni helyzetről. In: Magyar Nemzet, 1989. július 13. 4. p. Hasonló hangvétellel ld. még: Az Isaszegi Református Missziói Egyházközség tiltakozása. In: Országos Sajtószolgálat, 1989. július 17. — MTI. OTS. Stb. 54 Ld. pl. BIHARI ZSUZSA: Állami fórum a párbeszédre. Július 1-től megszűnik az Állami Egyházügyi Hivatal. (1) In: Esti Hírlap, 1989. június 29. 4. p.; A szabad lelkiismeret garanciái. [Erdélyi András interjúja Sarkadi Nagy Barnával.] In: Magyar Hírlap, 1989. június 29. 7. p.; Csak cégért cserélnek az egyházügyi hivatalnál? [Bihari Zsuzsa interjúja Sarkadi Nagy Barnával.] In: Esti Hírlap, 1989. július 8.12. p.; Vasárnapi Újság. In: Kossuth Rádió, 1989. július 23. - MR. (HM.); A kormány elhatározása: „Ne jöjjön létre semmiféle olyan központi szerv, amely állami egyházügyi hatóságként funkcionálhat”. In: Reformátusok Eapja, 1989. július 30. 1. p. Stb. 55 Esti Magazin. In: Kossuth Rádió, 1989. július 7. - MR. (HM.) A miniszter ugyanakkor félreérthetően is fogalmazott, hiszen „nem”-mel válaszolt arra a kérdésre, hogy Sarkadi Nagy Barna tagja lesz-e az Országos Vallásügyi Tanácsnak (a jogszabály szerint a titkári teendőit látja el) - nyilván arra gondolt, hogy annak tagságát elsősorban az egyházak alkotják. 56 MÓL. XIX-I-9-ss. 1-41. 107.017/1989.XXIV. sz. 28
