Fazekas Csaba: Az országos vallásügyi tanács, 1989–1990 (Budapest, 2011)
Az Állami Egyházügyi Hivatal megszüntetése útján
tünkben ez elsősorban a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény megalkotásának szándékát jelentette), amelyek viszont eltérő tartalommal töltődtek meg, és eltérő politikai környezetben valósultak meg. Néhány szót e folyamat első állomásairól. A gorbacsovi stílusváltás felgyorsította az MSzMP-nek az egyházakkal kapcsolatos szövetségi politikája elmélyülését, abban e politika helyességét fedezhették fel, és ezt az egyházak is üdvözölték. Amikor 1987 decemberében Miklós Imre — első és utolsó alkalommal — az országgyűlésben számolt be az állam egyházpolitikájáról, a vallási közösségek képviselői őszintén ünnepelték és egyetértésüket fejezték ki az ÁEH elnökével. Az új vallásügyi törvény megalkotásáról, mint fontos célkitűzésről már 1986-ban, Lázár György miniszterelnöksége idején kormányzati döntés, a jogalkotásról szóló 1987/11. te. keretei között pedig törvény is született. Ennek munkálatait az Állami Egyházügyi Hivatal nagy körültekintéssel kezdte meg, gyakran hangsúlyozva, hogy az elmúlt évtizedekben „elért eredmények” során a következő fontos lépésnek tekintik a törvényalkotást, mint a „szocialista demokrácia” kiteljesítésének eszközét. (Ezt az álláspontot az egyházak is osztották illetve támogatták 1988 folyamán.) 1988 márciusában Grósz Károly miniszterelnök egyházi vezetőkkel találkozott, kisebb nézeteltérések mellett a tanácskozás az állam és az egyház közötti bizalom erősítését eredményezte. Az MSzMP sorsdöntő jelentőségű 1988. májusi pártértekezlete is határozatot hozott a vallásügyi törvény megalkotásáról, amelyet az év második felében az ÁEH-ban és az Igazságügyi Minisztériumban a törvényelőkészítő folyamat kidolgozása, az első szövegtervezetek, háttértanulmányok elkészülése követett. AZ ÁLLAMI EGYHÁZÜGYI HIVATAL MEGSZÜNTETÉSE ÚTJÁN Alábbiakban nem kívánjuk részletezni a jogalkotó folyamatot, figyelmünket — az Országos Vallásügyi Tanács bemutatására tekintettel — e folyamat intézménytörténeti aspektusaira irányítjuk. Az 1988-ban készült tervezetekből már kirajzolódott, hogy a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény megalkotása csak az állami egyházpolitikai rendszer átalakításával együtt valósítható meg. Az MSzMP fennhatósága alatt illetve Miklós Imre irányításával készülő tervezetek azonban nem számoltak az Állami Egyházügyi Hivatal megszüntetésével, legfeljebb — a modellváltó koncepciónak megfelelően — annak átalakításával, feladatainak újra-strukturált intézményrendszerbe történő átültetésével. Az 1988. november 24-én megalakult Németh-kabinet azonban kezdettől fogva az ÁEH megszüntetésének alternatívájában gondolkozott, ami 1989 februárjában a kormány és Miklós Imre közötti konfliktushoz, majd a nagy hatalmú államtitkár menesztéséhez vezetett.5 (Konkrétan Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter ilyen értelmű nyilvános bejelentése váltotta ki a nézeteltérést.6) Az 1988-ban alakult, majd a „pluralizmus” folyamatában egyre erőteljesebben megjelenő ellenzéki pártok („alternatív szervezetek”) is nyomást gyakoroltak a kormányra, kezdettől fogva követelték a rossz emlékű, a vallásszabadság korlátozását és a pártállam ideológiai monopóliumát megtestesítő hivatal felszámolását. 5 Ld. erről pl.: FAZEKAS, 2004. 14
