Fazekas Csaba: Az országos vallásügyi tanács, 1989–1990 (Budapest, 2011)

4. Az Országos Vallásügyi Tanács ülése, 1990. március 20.

Pusztai László, a Krisztus Követői közösség elnöke:

— Közösségünk még nem tekinthet vissza nagy múltra, de gondunk közös a többi egyházéval: működésünkhöz épületekre van szükségünk.

— Konkrét gondunk az, hogy szegedi székhazunkban egy korábban oda beutalt lakó van, akit nem tudunk kiköltöztetni. Ezért azt kérdezem Kulcsár miniszter úrtól, milyen lehetőséget lát erre, mit kellene tenni?

Dr. Schöner Alfréd főrabbi, Országos Rabbitanács elnöke:

— Két kérdésről kívánok szólni. Az egyik: az előterjesztéssel kapcsolatos jogi jellegű észrevételeket írásban eljuttattam Kulcsár miniszter úrhoz, ezért ezekre most nem térek ki.

— A másik kérdés: az Országos Vallásügyi Tanács, a Parlament s a kormány jó határozatokat hoz, helyes intézkedéseket tesz, de nagyon sajnálatos módon ezek végrehajtása középszinten megakad. Határozott intézkedést kell tenni annak érdekében, hogy a középszintű szervek ne akadályozzák, hanem elősegítsék a végrehajtást.

Somogyi József a Magyarországi Református Egyház Zsinatának világi elnöke:

— Előre is elnézést kérek azért, hogy néhány jelenlévőnek kényelmeden lesz, amit mondani fogok.

— Glatz miniszter úr mondta egyszer azt, amivel mélyen egyetértek: nemzeti felemelkedésünk kulcsa az iskolakérdés, az oktatás gondjainak megoldása.

— Sajnálatos, hogy iskoláink ügyében csak a sárospataki gimnázium sorsa rendeződött,197 a többinél nincs előrelépés. Nem értem, hogy a kormányzat miért nem lép fel határozottan?

— Én Szabó Magda főgondnok asszony lemondása felett nem térnék napirendre ilyen könnyen. Bizonyára az egészsége sem a legjobb, de biztosan el is van keseredve. Talán úgy érzi, hogy főgondnokként csak Patyomkin fal, csak dísz volt az egyházkerületben. Sokan nem értik a világi egyházi vezetők szerepének fontosságát.

— Magam például szeptemberben jelentkeztem be Glatz miniszter úrhoz. Miniszter úr titkárnője talán nem tudja, ki is az a Somogyi József szobrász, de tény, hogy választ, időpontot a mai napig nem kaptam. Ma már nem kérek találkozást miniszter úrtól, mert az ingatlanokkal kapcsolatos akkori mondandómat mások — talán jobban is — elmondták már Önnek.

— Félreértés ne essék: tisztelem Glatz miniszter urat, szeretném, ha maradna e tisztségében.

— Sokszor úgy érzem, az egyházi, a lelkészi közvélemény sem érti a világi vezetők egyházi szerepét. Az egyházban kezd egyfajta elfásultság kialakulni, ugyanakkor feszült a légkör, mégis csak állóvíz van. Vádaskodásokkal kikezdenek becsületes embereket is. Elhibázott múlt és tehetetlen jelen van — én úgy érzem.

— Kérem Glatz miniszter urat és utódát: gyorsítsák fel az ingatlanügyek megoldását.

— Miklós Imre mindig azt mondta, ha ezt a kérdést szóba hoztuk: csináljatok iskolákat, ha van rá pénzetek. Mi tudtuk — és ő is tudta —, hogy ez nem megy: az egyházat fenntartani képes társadalmi rétegeket az elmúlt évtizedekben részben kiirtották, részben szétszórták, részben megfélemlítették. A vallásos hitben nevelkedett emberek ma 50 év felett járnak.

197 Ld. 160. sz. jegyz.

100