Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga

városokban „a külön minősítéshez kötött állások tekintetében az 1883:1. tc. korlátai között és tekintettel az 1868:XLIV. tc. határozmányaira is, a jelöltek névsorát egy kijelölő választmány állítja össze'*. À közegészségügy rendezéséről szóló 1876:XIV. tc. II. rész I. fejezetének módosításáról szóló 1908:XXXVIII. tc, Andrássy Gyula alkotása, az orvosok nyelvhasználatát szabályozta. E törvény 7. §-ának 2. bekezdése szerint: „Ha városi, községi (kör-) orvossá olyan orvos választatott meg, aki nem érti azt a nyelvet, amelyen az ő működési körében a lakosság túlnyomó többsége beszél, akkor az illetőt a vármegye alispánja felszólítja, hogy záros határidőben az említett nyelvet legalább oly mértékben sajátítsa el, hogy orvosi hivatásának megfelelhessen." Ezt a rendelkezést az 1936:IX. tc. 23. §-a hatályon kívül helyezte. Az állategészségügyről szóló 1928 :XLX. tc. 112. §-a már az 1924:11. tc. szellemében mondja ki, hogy helyhatósági állatorvosnak a reájuk vonatkozó 1872:XXXVI. és 1886 :XXL, XXn. és XXIII. tc.-ek rendelkezésein túlmenően csak azt szabad kinevezni, aki az 1883:1. tc. 1. §-ának a) és b) pontjában foglalt kellékeken felül „a magyar nyelvet szóban és írásban és a helyi kisebbségi nyelvet legalább szóval bírja" (2. pont a). A községi tisztviselők nyelvhasználatára vonatkozóan a 4800/ 1923. M. E. sz. rendeletül. §-ának első bekezdése az 1868:XLIV. tc. 21. §-át a következőképen adja vissza: „A községi tisztviselők a községbeli nyelvi kisebbséghez tartozó magyar állampolgárokkal való hivatalos szóbeli érintkezéseikben ezek nyelvét kötelesek használni, amennyiben ezek anyanyelvükön fordulnak hozzájuk." Ez a rendelkezés az 1868:XLIV. tc. 21. §-ával szemben pontosabban meghatározza, hogy mikor kell a községi tisztviselőknek a hozzájuk fordulókkal szemben azok anyanyelvét használniok. Ezek a feltételek: hogy az érintkezés hivatalos és szóbeli legyen, továbbá, hogy az illető anyanyelvén forduljon a tisztiviselőhöz, tehát kívánja a vele anyanyelvén való érintkezést. 2. A törvényhatóság. Az 1868:XLIV. tc. a törvényhatósági tisztviselők nyelvhasználatát a belső ügyvitel és a felekkel való érintkezés szempontjából szabályozza. A törvény 5. §-a a belső ügyvitel tekintetében a következő rendelkezést tartalmazza: „A belső ügyvitel terén a törvényhatósági tisztviselők az állam hivatalos nyelvét használják; de a mennyiben az egyik vagy másik törvényhatóságra, vagy tisztviselőre nézve gyakorlati nehézséggel járna: az illető tisztviselők kivételesen törvényhatóságaik jegyzőkönyvi nyelveinek bármelyikét is használhatják. Valahányszor azonban az állami felügyelet és a közigazgatás tekintetei megkívánják: jelentéseik és az ügyiratok egyszersmind az állam hivatalos nyelvén is feltérjesztendők." A törvény 6. §-a a felekkel való érintkezés nyelvére vonatkozóan így intézkedik: -,