Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása

ősi törvényeihez s ezekhez mérten kell megjelölnie törvényes állását Ausztriával szemben, sőt ezen túlmenően a világot is meg kell győznie, hogy a magyar függetlenség érvényre emelése érdekében áll. De amidőn a haza függetlenségéért harcolnak „nyugtassuk meg egyszersmind hazánk minden rangú, ajkú és hitfelekezetű lakosait aziránt, hogy az ő érdekeikről sem feledkezünk meg, azok irányában is a democratia igényei s a teljes jogegyenlőség kívánalmai szerint intézkedni akarunk (Úgy van! helyes!)."

6 Ebből a szempontból vannak kérdések, amelyeknek a megemlítését Tisza szükségesnek tartja azért, hogy igazolja szabadelvű politikáját és megnyugtassa a haza polgárait. ,,Kettő ezek közül s talán a két legfontosabb az indítványban röviden bár, de igen helyesen említve van. Ugyanis a hazánkbeli nemzetiségeknek és hitfelekezeteknek a teljes jogegyenlőség alapján megnyugtatása s ezzel ellenkező törvényeink megváltoztatása. Mindkét tekintetben pártolom én az indítványt, mert valóban alig lehet valami kívánatosabb, mint hogy hazánk minden lakója, mind nemzetisége, mind vallása tekintetében egyenjogú legyen s ezek miatt semminemű politikai jogok gyakorlatából ki ne zárassék (Helyes!)."

7 „Senki jobban nem óhajtja, mint én, a Horvátországgali és a különböző nemzetiségekkeli félreértések kiegyenlítését, senki jobban nem óhajtja, mint én, hogy mindaz, mit érdekükben tenni akarunk, mielőbb valósággá legyen; de ha az izgatás köztük céloztatik, — az ellenében nincs más fegyverünk, mint irányukban testvéries szándékunknak minden alkalommal szavakban és tettekben kimutatása (Közhelyeslés) ; nem lehet másban remélnünk,, mint} abban, miszerint, tudják ők, hogyha néha ígéreteinkben fösvények valánk, azoknak megtartásában mindig igazak voltunk (Ügy van!)".

8 Tisza beszéde nemcsak a nemzetiségi kérdés tekintetében egyezett meg Deák felirati javaslatával, hanem annak legtöbb elvi kijelentését is magáévá tette. Mindezt azonban Tisza nem felirat, hanem „határozat" formájában akarta az uralkodó tudomására hozni, mivel I. Ferenc Józsefet nem ismerte el törvényes királynak. Tisza Kálmán határozati javaslatát a Ház XXXIV. ülésén, június 1-én terjesztette be írásban.

9 A határozati javaslat a nemzetiségi kérdésre vonatkozóan megismétli a felirati javaslatban foglalt és fentebb idézett megállapításokat, majd a legfontosabb belpolitikai kérdésekre kitérve, így folytatja: „Első ezek között a hazánkban lakó különböző nemzetiségekkeli félreértések eloszlatása, melynek céljából megadni szándékozunk minden nemzetiségnek a teljes jogegyenlőség alapján mindent, mi a közös haza integritásával nem ellenkezik; azt akarjuk, hogy valamint nincs Hazánkban kiváltságos osztály, úgy ne legyen kiváltságos nemzet, legyen mindenki 8 Napló 126. 1. 7 Napló 127. 1. 8 Napló 130. 1. e Irományok 20. sz.