Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

I. FEJEZET. A magyar államnyelv bevezetése és a nemzetiségi kérdés

alá vette a nemzetiségi kérdésről a negyvenes években vallott nézeteit s a nemzetiségi jogok megadása terén elment addig a legszélső határig, ami a magyar állameszmével még összeegyeztethető.

5 A Kossuth emigráció törekvése arra irányult, hogy Magyarországot és a szomszéd kis államokat Ausztria ellen egy új szabadságharcra felvonultassa s az abszolutizmus megtörése után a dunai népek szabad államszövetségét építse fel. Ennek a tervnek egyik fontos részlete volt a magyarság és a nemzetiségek egymáshoz való viszonyának végleges tisztázása. A keleti konfederáció tervét a román emigránsok, Ghica és Bálcescu vetették fel, mely szerintük a három külön területtel és közigazgatással bíró nemzetiség: a magyar, román és délszláv szövetségéből állna. Ez a terv a nyugati magyar emigráció, Klapka, Teleki László és Szemere körében rokonszenvvel találkozott, a Törökországban tartózkodó Kossuth azonban elutasította, mert Magyarország egységének szétbomlását látta benne. A párisi magyar emigránsok bizottsága erre felszólította Kossuthot, hogy adjon ő programmot a nemzetiségi kérdés megoldása tekintetében. Kossuth Teleki Lászlónak válaszolva, — aki a konfederáció kérdésében lengyel, szerb és horvát emigránsokkal tárgyalt és a Baltikumtól a Fekete tengerig húzódó szövetség híve volt — 1850 június 15-i levelében fejti ki első ízben az „Éjszakkeleti szövetséges statusok"-ra. vonatkozó nézeteit.

6 A párisi magyar emigráció tagjai ebben az időben arról is panaszkodtak, hogy Franciaországnak azok a körei, amelyek a magyar ügy iránt rokonszenvvel viseltetnek, abban a tévhitben vannak, hogy a magyarok csak annyiban tartották tiszteletben a nemzetiségi elvet, amennyiben az kedvezett nekik s különben a nemzetiségeket kegyetlenül elnyomták. Az emigránsok abból a meggondolásból kiindulva, hogy a nemzet e kérdésben nem nyilatkozhat, mert nincs külpolitikai vezetése, ismét Kossuthot kérték fel egy olyan tervezet kidolgozására, amellyel ezeket a vádakat megdÖnthetikl Kossuth 1851-ben elkészült alkotmány terve „brussai program" és „kutahyai alkotmány" néven ismeretes az irodalomban, mivel ebben a két előázsiai városban tartózkodott, amíg kidolgozta tervezetét.

7 A „Magyarország alkotmányának alapvonásai tekintet5 Feleky László így jellemzi Kossuth nemzetiségi politikáját: „Kossuth megérezte, hogy a nemzeti eszme az, mely elég erös arra, hogy a rendiség eszméjét elnyomja és a rendekre tagolt országból egységes jogállamot terembsen... Azt azonban még nem sejtette, hogy amint előtérbe lép a magyar nemzeti eszme, felébrednek az összes nemzetiségek szunnyadó érzései is, melyekben szintén van erő és melyekkel szintén számolni kell. Kossuth lebecsülte ezt az erőt és mire felismerte már késő volt. Az emigráció éveiben tanúsított nemzetiségi politikája azonban élő bizonyítéka annak, hogy okulást merített a szomorú tapasztalatokból, bár végletek között csapongó fantáziája most sem tudta megtalálni a helyes középutat." (Kossuth Lajos nemzetiségi politikája. Magyar Figyelő IV. évf., 1. k., Budapest, 1914, 177. 1.) 6 Közli Deák Imre: Az első magyar-román konföderációs tervek c. munkájában. Magyar Kisebbség XI. óvf., 1932, 376—392. 7 Lásd Irányi, Daniel-Chassin, Louis: Histoire politique de la Révolution de Hongrie 1847—1849, Paris, 1859, II. k., 365—398. 1. — Magyar szövegét