Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

I. FEJEZET. A magyar államnyelv bevezetése és a nemzetiségi kérdés

7. §. Kísérletek a nemzetiségi kérdés rendezésére az abszolutizmus korában. Az abszolutizmus és a nemzetiségek. — Kossuth alkotmányterve. — Egyezkedése a nemzetiségekkel. — A dunai szövetség terve. — Az októberi diploma és februári pátens hatása a nemzetiségekre. — Az 1863/64. évi szebeni országgyűlés és a románok. — Az utolsó erdélyi országgyűlés. A szabadságharc leverése után a nemzetiségeknek a magyarságéhoz hasonló sors jutott osztályrészül. A nemzetiségek ugyanazt nyerték jutalomnak, amit a magyarok részére büntetésnek szántak: a közigazgatást elnémetesítették a tömegesen kinevezett német és cseh tisztviselővel s a középiskolák felső osztályaiban több tantárgy német nyelven való tanítását rendelték el, remélve, hogy az új nemzedék is a reakció szellemében fog felnőni. De minden nemzetiséget külön sérelmek is értek. A horvátoktól elvették Dalmáciát, országgyűlésüket feloszlatták, Fiúméban pedig Jellasics helyét a germanizáló Kellersperg Ernő báró foglalta el s az illyrek vezetőikkel, Gájjal és Jellasiccsal együtt keservesen csalódtak az osztrák ígéretekben. Erdélyben a szászok elvesztették a magyar uralom alatt élvezett történelmi jogaikat, a szász egyetem önkormányzatától megfosztva, közvetlenül a bécsi kormány alá rendeltetett, azt a kérésüket pedig, hogy a Vojvodinához hasonló autonómiát kapjanak, az osztrák kormány elutasította. A románokat Wohlgemuth báró erdélyi katonai parancsnok lefegyverezte, a román komitét és határőrséget feloszlatta, a román vezetőket rendőri felügyelet alá helyeztette úgy, hogy Iancut őrületbe kergette a vele szemben tanúsított méltatlan bánásmód.

1 A románokat a Királyföldön még a szászok is kisemmizték minden jogukból. Az abszolutizmus a tótokkal sem bánt jobban. Húrban, Hodzsa és Stur már 1849 végén rendőri felügyelet alá került. A tót triumvirátus előbb a prágai szláv szolidaritásban csalódott, azután Jellasicsban, akinek szolgálatába állottak, majd a márciusi alkotmányban, Baehban és Haynauban, akik mint elhasznált eszközt, félredobták őket, a tótságnak pedig a nyakába ült a német bürokrácia.

2 A rutének csak 1849 októberében tették közzé programmjukat s abban a következő kívánságaikat juttatták kifejezésre: 1. az 1849 1 Horváth Jenő i. m. 53—54. 1. » Steier Lajos i. m. I. k., 662—6<T3. 1.