Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

I. FEJEZET. A magyar államnyelv bevezetése és a nemzetiségi kérdés

A szászok az unió ellen a románokban kerestek szövetségest s a szász egyetem április 3-i ülésén a királyföldi románok helyzetével foglalkozva határozatot hozott, mely szerint 1. elismerik a románok számára valláskülönbség nélkül azt a jogot, hogy a szász közületek tagjainak választassanak és a Szászföldön hivatalt viseljenek; 2. lehetővé teszik, hogy román inasok szász iparosoknál elhelyezkedjenek és belépjenek a szász szervezetekbe; 3. a görög keleti egyházközségek számára földet vagy papi fizetést ígérnek; 4. a görög keleti lelkészek számára a bevett egyházak papjainak járó kedvezményeket helyezik kilátásba.

4 A románok nem tulajdonítottak nagyobb jelentőséget ennek a szerintük kényszerűségből és opportunitásból hozott határozatnak, de a sajtóban tovább folyt a barátkozás s amíg néhány évvel azelőtt még ádáz röpiratváltás folyt szászok és románok között a Moga és Leményi-féle emlékirat miatt, most Roth Dániel hermányi lelkész „Von der Union und nebenbei ein Wort über eine mögliche Dacoromanische Monarchie unter österreichs Krone" c. munkájában felajánlotta a románoknak Dákoromániát. Pedig rövid idő múlva a pozsonyi országgyűlés 1848:VII. tc.-kében mégis kimondta Erdély és Magyarország egyesítését, fenntartva Erdély külön törvényeit, amelyek a jogegyenlőség elvével összeegyeztethetők. A románok tamásvasárnapi gyűlését olyan széleskörű izgatás előzte meg, hogy a kormányszék a püspököket utasította a gyűlés megakadályozására, kilátásba helyezve a püspöki székhelyeken egyegy görög katolikus és görög keleti gyűlés engedélyezését, amelyen egy az országgyűlés elé terjesztendő kérvény felett folytathatnak tanácskozást. Leményi János görög katolikus és Saguna András görög keleti püspök e helyett Balázsfalvára május 15-re közös nemzetgyűlést hívott össze, ahova felvonult a román értelmiség, papság és köznép tízezres tömegekben. A kormányt gr. Bánffy Miklós főispán és Szabó Lajos kormányszéki tanácsos képviselte. A nagygyűlés irányát Barnutiu kétórás beszéde szabta meg, amelyben élesen szembefordult az unióval s a románság hangadó része sem elégedett már meg a püspökei által diktált mérsékelt irányzattal, hanem Bâmupu sovén nacionalizmusához csatlakozott. A kongresszus magát a románok nemzetgyűlésének kiáltotta ki és Barnutiu javaslatára kimondta, hogy színhelyét „a szabadság mezejének" nevezik el; hűségnyilatkozatot tett az osztrák császárnak; a románságot önálló nemzetnek nyilvánította s a jelenlevőket feleskette a császárra és a román nemzetre. Laurian Treboniu pedig a románok tizenhat pontból álló követeléseit olvasta fel, amit a gyűlés elfogadott. Ezek: 1. független politikai román nemzet aránylagos képviselettel és nyelvhasználati joggal a törvényhozásban és igazgatásban; 2. független és a többiekkel egyenjogú román egyház, érsekséggel és évenként tartandó közzsinattal; 3. az úrbéri 4 Dragomir, Silviu és társai: Contribu^iuni istorice privitoare la trecutul Românilor de pe pàmântul cràiesc. Nagyszeben, 1913, XI—XII. 1. 4* 51