Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)
V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga
gek egymás közti erőviszonyaink, valamint a Dunamedencére ható nagyhatalmaknak ehhez az erőpárhoz való viszonyának kérdése. A magyar közjogi és politikai tudomány a megoldáshoz csak azzal tud hozzájárulni, hogy rámutat azokra a tanulságokra, amelyek a magyarság és a nemzetiségek politikai viszonyainak törvényszerűségeiből és ezeknek alkotmányos szabályozásából a jövőre vonatkozóan adódnak. A mult politikája és a jelen történelme pedig egyaránt azt bizonyítja, hogy a magyar politikai géniusz meg tudta találni azt a közjogi formulát, amellyel a Kárpátmedence népei a magyar áJlaméletbe népiségük fenntartása mellett bekapcsolódhatnak. Ha az utolsó másfél évszázad folyamán, a nacionalizmus és a liberalizmus korában, a magyarság többszörösen szembe is került a nemzetiségek egy részével, ez csak azt bizonyítja, hogy mióta a nemzeti gondolat lett az államélet alapja, nemzetiségi oldalon az agitátorok, magyar részről a sovinisták lettek a hangadók. Az 1868: XLIV. tc. hetvenöt éve történt megalkotása óta lezajlott események azonban beigazolták, hogy a Kárpátmedence nemzetiségi békéjét sem a magyar nemzeti állam rajongói, sem a nemzetiségi agitátorból utódállambeli államférfivé előlépett politikusok nem tudták megteremteni. 5 A Dunavölgyében tartós államszervezési képességgel csak a magyarság rendelkezett, de ő is csak akkor volt képes az állam egyensúlyát fenntartani, amikor hű maradt az első király által lefektetett államvezetési elvekhez. Az az európai rendezés, mely figyelmen kívül hagyja a nemzetiségi együttélés sokféle változatait, amelyeket a hagyományos magyar politikai érzék olyan mesterien szabályozott, éppen olyan gyenge és törékeny középeurópai rendet tudna csak teremteni, mint amilyen gyenge és törékeny az a soknyelvű ország, amelyet az egynyelvű ország törvényszerűségei szerint akarnának kormányozni és igazgatni. 8 V. ö. Mikó Imre: Magyarok és nemzetiségek. Különlevonat az országgyűlés képviselőházának 1943 november 12-i értesítőjéből. Budapest, 1943, 4. I.
