Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

I. FEJEZET. A magyar államnyelv bevezetése és a nemzetiségi kérdés

kötőanyagnak, mert a nyitott ajtón bejött a pánszlávizmus veszélye Csehországból; az osztrák kormány a Magyarországon állomásozó idegen katonai parancsnokságok útján a nemzetiségeket az önkormányzat kilátásba helyezésével a rebellis magyarok ellen kezdte szervezni; végül az orosz intervenció fegyverrel békét teremtett ugyan magyarok és osztrákok közt, de ugyanakkor északon fajrokonaira, délen hitrokonaira támaszkodva igyekezett megalapozni befolyását a dunai monarchiára.

28 így került szembe a magyarság a nemzetiségekkel. Wesselényi és a magyarországi románok kísérletei az általános emberi jogok biztosítása mellett a sajátos nemzetiségi érdekek védelmének felismerését bizonyítják, de nem rendelkeztek azzal az átütő erővel, hogy a nemzetiségeket az akkor reájuk nehezedő külpolitikai erők irányától eltéríthették volna. Szemere Bertalan, aki pedig a kérdést a kormányban a legvilágosabban látta, az emigrációban joggal tehette fel a kérdést, hogy a hűbéri rendszer eltörlése és a nemzeti egység nagy művének befejezése után miért veszített csatát a nemzet? „Oka, mivel az idő folytában félig titokban, félig nyíltan, megszületett, fejlődött s felnőtt egy új eszme, a nemzetiségé, s roppant hatalmát más fajoknál, mi nem ismervén fel kellőleg, nem vevők azt kellő számításba."

29 Az a nemzetiségi eszme, amely mögött nagyhatalmi tényezők vonultak fel, erősebbnek bizonyult a szabadság, egyenlőség, testvériség gondolatánál. De a nemzetiségi törvény, ha meg is alkotják a 48-as reformok során, nem tudta volna feltartóztatni azoknak a világpolitikai erőknek az összecsapását, amelyek más-más zászló alatt Magyarországon megmérkőztek. 28 Horváth Jenő i. m. 20—21. 1. n Jancsó Benedek: Szabadságharcunk és a daco-román törekvések. Budapest, 1895, 186. 1. 49 Dr. Mikó Imre: Nemzetiségi jog.