Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga

a) A kisebbségek saját iskolalétesítési joga tekintetében a 4800/1923. M. E. sz. rendelet 17. § 1. bekezdése így intézkedik: „Az iskolafenntartás joga az idevonatkozó törvényes rendelkezések szerint minden fokozaton megilletvén a községeket, az egyházakat, az erre a célra alakult egyesületeket és magánosokat, ezek az általuk fenntartott tanintézetekben az oktatás nyelvéül — a magyar nyelv kötelező oktatására vonatkozó törvényes intézkedések sérelme nélkül s a községek mellett a 18. § korlátain belül — lakosaik, hivőik, tagjaik, illetőleg a maguk anyanyelvét vagy az állam hivatalos nyelvét szabadon használhatják." A 4800/1923. M. E. sz. rendeletnek ez az intézkedése lépett a trianoni szerződés előtt megjelent 4044/1919. M. E. sz. rendelet 14. §-ának a helyébe, mely egyrészt kimondotta, hogy a törvényhatóságok, községek, egyházak, egyházközségek, valamint bármely nemzeti kisebbséghez tartozó magánosok akár saját erejükből, akár társulás útján szabadon állíthatnak fel alsó, középső és felső iskolákat, azok nyelvét maguk határozhatják meg s iskolalétesítési célból egyesületeket is alapíthatnak és pénzalapokat is gyűjthetnek, másrészt pedig úgy rendelkezett, hogy az üy módon létrejött közművelődési és egyéb intézetek, valamint iskolák az állam hasonló célú és ugyanazon fokú intézeteivel és iskoláival egyenjogúak. A 4800/1923. M. E. sz. rendelet 17. §-a tehát a trianoni szerződés 58. cikkének 5. bekezdésében foglalt rendelkezésen túlmenően határozottan kimondja, hogy a kisebbségi állampolgáiíok és azok testületei minden fokozaton létesíthetnek iskolákat, feltételül szabva meg a magyar nyelv kötelező oktatását, úgy amint az a fentebb ismertetett törvényekben benne foglaltatik. A községekre nézve a kormányrendelet hivatkozik a 18. §-ra, amelyet alább fogunk tárgyalni. b") A trianoni szerződésnek az állam irányítása alatt álló iskolák nyelvhasználatára vonatkozó rendelkezését (59. cikk, 1. bek.) a 4800/1923. M. E. sz. rendelet 18. §-a a következőképen adja vissza: „Az állami és községi népoktatási intézetekben oly községekben, illetőleg iskolai körzetekben, ahol az egy és ugyanazon nyelvi kisebbséghez tartozó tankötelesek száma a 40-et eléri vagy ahol a magyar állampolgárok egy és ugyanazon nyelvi kisebbséghez tartozó része a lakosság többségét teszi, a helyi iskolai vagy közigazgatási önkormányzati szervek, vagy a nyelvi kisebbséghez tartozó 40 tanköteles gyermek szülőjének (gyámjának) kívánságára az illető kisebbség anyanyelve — a magyar nyelv kötelező oktatására vonatkozó törvényes rendelkezések sérelme nélkül — megfelelő számú osztályban egészben vagy részen tanítási nyelvül alkalmazandó. A tanítás sikerének biztosítása céljából a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletileg fogja megállapítani, hogy ott, ahol az előző bekezdésben említett szervek, illetőleg a szülők kívánsága arra irányul, hogy a kisebbségi nyelv részben érvényesüljön a tanításnál, az előbb nevezett érdekeltség a tanítási nyelv szempontjából milyen típusú iskolák között választhat.