Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga

A kisdedóvás feladata az 1891 :XV. tc. szerint a 3—6 éves gyermekeket, egyfelől ápolás és gondozás által a szülők távollétében érhető veszélyektől óvni, másfelől rendre és tisztaságra szoktatni, valamint ügyességüknek, értelmüknek és kedélyüknek korukhoz mért fejlesztése által őket testi, szellemi és erkölcsi fejlődésükben elősegíteni. Az 1868 : XXXVIII. tc. által az elemi népiskolák feladatául megjelölt tanításnak a kisdedóvás körében nincs helye (1. §). Ez utóbbi rendelkezés is kizárja azt a vádat, hogy a nemzetiségi tanulókat ebben a zsenge korban a magyar nyelv tanulására kötelezték volna. A törvény megkülönböztet kisdedóvodákat, állandó menedékházat és nyári menedékházat. A kisdedóvó-intézetek kötelezett fenntartója a politikai község, de jogosított fenntartók: az állam, a hitfelekezetek, jogi személyek és magánegyének (2—3. §§). Ott, ahol kisdedóvoda vagy menedékház van, minden szülő köteles 3—6 éves gyermekét abba járatni, ha csak nem igazolja, hogy a gyermek otthon vagy bárhol állandóan kellő gondozásban és felügyeletben részesül (4. §). A kisdedóvodák és állandó gyermek-menedékházak munkaköre: a gyermekeknek imára, értelmes beszédre és énekre oktatása, koronként testgyakorlattal és játékkal való foglalkoztatása, meg nem terhelő, de ügyességüket fokozó kézimunkára, rendre, tisztaságra és illedelmes magaviseletre szoktatása. A nyári menedékházak célja a gyermekek gondozása és ide három éven alóli gyermekek is felvehetők. „A kisdedóvodákban és gyermekmenedékházakban a nem magyar anyanyelvű gyermekek foglalkoztatása összekötendő a magyar nyelv mint államnyelv, ismeretébe* váló bevezetéssel" (8. §). A törvényjavaslat indokolása ezt a rendelkezést a következőképen magyarázza: „Ismerve pedig, hogy a kis gyermekek játszva mily könnyen sajátítanak el más nyelveket, célszerűnek látszott kimondani, hogy a nem magyar anyanyelvű gyermekek a magyar nyelv mint államnyelv ismeretébe bevezettessenek s ezáltal megkönnyíttessék az elemi iskolák teendője az 1879: XVIII. tc. végrehajtásában."^ Hogy ez a rendelkezés helyes volt-e vagy sem, arról lehet vitázni, de az kétségtelen, hogy a törvény semmiféle szankciót vagy kényszert nem vett igénybe szigorú végrehajtása érdekében. A kisdedóvónők életfogytiglan alkalmaztatnak és állásaikból csak súlyos hanyagság, erkölcsi kihágás, a törvényben és rendeletekben kiszabott kötelességeik megsértése, bűntett vagy vétség miatt mozdíthatók el a törvényhatósági közigazgatási bizottság, illetőleg az egyházi főhatóság által szabályszerű fegyelmi vizsgálat alapján. Az ilyen ítéleteket a felekezeteknek csak tudomásulvétel, a többi kisdedóvófenntartóknak viszont megerősítés végett kell a miniszter elé terjeszteni (13. §). A törvény még azt is lehetővé tette, hogy ott, ahol más kisdedóvó intézet nincs, felekezeti, valamint jogi személyek és magánegyének által fenntartott óvodákba a kisdedek fele53 1887—92. évi képviselőházi irományok XXII. k., 765. iromány, 59. 1.