Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)
V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga
tir által kiadott tanterv szerint 6 évre felosztva, faluhelyen legalább 8 havi, városokban legalább 9 havi szorgalmi idő alatt taníttatnak. Az 1868:XXXVIII. tc. 11. §-a a felekezeti, az 55. § a községi iskolákban tanítandó tárgyakat jelöli meg, szorosabb értelemben vett nemzetiségjogi szempontból azonban csak az 1907:XXVII. tc. 19. és 20. §-ában felállított újabb követelményeknek van jelentősége, amelyeket alább fogunk tárgyalni. A törvény 17. §-a az ös»szes iskolák számára a következő nemzeti és erkölcsi követelményeket írja elő: „Minden iskola és minden tanító, tekintet nélkül az iskola jellegére és arra, hogy állami segélyt élvez-e vagy sem, a gyermekek lelkében a magyar hazához való ragaszkodás szellemét és a magyar nemzethez való tartozás tudatát, valamint a valláserkölcsös gondolkodást 27 tartozik kifejezni és megerősíteni." Ennek külső kifejezéséül minden iskolában a főbejárat felett és a tantermekben Magyarország címere helyezendő el, a tantermekben a magyar történelemből vett fali ábrák alkalmazandók, nemzeti ünnepen pedig az épületen a magyar nemzeti címeres zászló tűzendő ki. E jelvényeken, kívül csak a törvényhatóság és a község címere, az iskola községi vagy felekezeti jellegét megjelölő magyar nyelvű külső felirat és vúllási jelvények helyezhetők el. Ez e szakaszban foglalt rendelkezések szándékos elmulasztása kihágást képez. Ezzel a rendelkezéssel szemben a nemzetiségeknek az volt az ellenvetésük, hogy a magyar hazához való tartozás tudatának kiemelése felesleges, mivel az magától értetődő, a címer és zászló használata pedig olyan külsőség, ami az elérni óhajtott céllal ellenkező hatást is válthat ki. A 17. § intézkedéseinek szükségessége és helyessége felett lehet vitázni, az azonban kétségtelen, hogy az állam nemzeti jellegét kifejező nevelési irányzat és az ezt jelképező külsőségek nem képezhetnek sérelmet valamely nemzetiség tanulóifjúságának rovására. A törvény 18. §-a" a felekezeti és községi elemi népiskolákban a tanítási nyelv meghatározásával és a vegyes nemzetiségű iskoilákban a magyar tanulóknak magyar nyelven való oktatásának biztosításával foglalkozik. „Az 1868:XLIV. tc. 14 §-ának az a rendelkezése, mely szerint az egyházközségek iskoláikban az oktatásnak nyelvét tetszés szerint határozhatják meg 28 akkép értelmezendő, hogy szabadságukban áll oktatási nyelvül 27 A valláserkölcsös gondolkodásra való utalást Csernoch János, a magyar nemzethez való tartozás tudatát pedig Okolicsányi László javaslatára vették fel a törvény szövegébe. 1906—1911. képviselőházi napló VIII. k., 364., 373. és 378. 1. 28 Az 1868:XLIV. tc. 14. §-a szerint „az egyházközségek, egyházi felsőségeik törvényes sérelme nélkül... — az országos iskolai törvény korlátai között — iskolákban az oktatásnak nyelvét tetszés szerint határozhatják meg". Az 1868 :XXXVIH. tc. sem gördít semmi akadályt az oktatás nyelvének megállapítása elé, sőt a szabadelvüség tekintetében olyan messze ment el, hogy a magyar nemzetiségű tanulóknak magyar nyelven történő oktatásáról sem gondoskodott.
