Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga

Oly községekben, hol magyar és nem magyar ajkúak vegyesen lak­nak, akár községi, akár felekezeti, akár egyéb nyilvános népiskolákban, az 1883-ik évtől fogva úgy rendes, mint segéd- vagy ideiglenes tanítóul csak oly egyének alkalmazhatók, kik a magyar nyelvet tanítani képesek; azonban az 1883-ik évig is a tanítói állomások betöltésénél a magyar nyel­vet tudóknak elsőbbség adandó; valamint a községi elemi népiskolákra nézve az 1868:XXXVIII. tc. 58. §-ában és az 1876:XXVHI. tc. 13. §-ának 2. és 3. kikezdésében foglalt rendelkezések szigorúan végrehajtandók." 8 Az 1868:XXXVni. tc. 58. §-át már fentebb idéztük, a nép­iskolai hatóságokról szóló 1876:XXVTII. tc. 13. §-ának 2. és 3. be­kezdése pedig a következő rendelkezést tartalmazza: „2. A felekezeti iskolaszék szervezetét és teendőit, a fentebbiek szem előtt tartása mellett, a felekezeti iskolaügyet vezető illetékes főhatóság szabja meg, azonban az iskolamulasztók irányában köteles úgy járni el, mint a községi iskolaszékre nézve meg van állapítva. 3. Mind a községi, mind a hitfelekezeti iskolaszék a néptanítók nyug­díjazásáról szóló törvény értelmében reábízottakat végrehajtja." Az iskolamulasztókra vonatkozóan a 2. pont a községi iskola­székre utal. Az 1876:XXVIII. tc. 13. §-ának 1. pontja e tekintetben az iskolaszék teendői között előírja, hogy „a mulasztók szülőit vagy gondviselőit első sorban meginti, azután a mulasztások jegyzékét legalább minden két hétben a községi elöljáró­ságnak a büntetések kiszabása s végrehajtása végett átadja." Az 1879:XVHI. tc. tehát az 1868 :XXXVIII. tc. nyomán egyrészt elrendeli minden nem magyar tannyelvű tanítóképző intézetben a magyar nyelvnek olyan mértékben való tanítását, hogy minden tanító­jelölt beszédben és írásban elsajátíthassa azt. De ugyanakkor három éves határidőt szab meg arra, hogy tanítónak vagy segédtanítónak csak olyan jelölt lehessen alkalmazható, aki a magyar nyelvnek a népiskolákban való tanítására képes. Az 1872 és 1881 között vég­zett tanítók számára négy éves határidőt (vagyis 1883) ír elő a törvény a magyar nyelv elsajátítására, az 1872 előtt végzettektői nem kívánja meg a törvény a magyar nyelv tudását. A vegyes­lakosságú községekben azonban 1883-ig is a tanítói kinevezések­nél a magyarul tudók előnyben részesítendők. A törvény ugyan­akkor az 1868 :XXXVIII. tc. szigorú végrehajtását rendeli el és ezáltal is kifejezésre kívánja juttatni azt, hogy a népoktatásnak ezentúl is a tanulók anyanyelvén kell történnie, a vegyeslakosságú községekben az ott divatozó nyelveken tanítani képes tanítót, azok­ban a községekben pedig, ahol a többféle nyelvű lakosok tömegesen laknak, különböző ajkú segédtanítókat is kell választani. Mindezeknek az alapelveknek az épségben tartása mellett ren­deli el az 1879:XVIII. tc. 4. és 5. §-a a magyar nyelv tanítását a népiskolákban. 8 Az 1891 :XLIII. tc. 1. §-a előírta, hogy a nyugdíjra jogosítottak közé csak azok a különböző jellegű iskoláknál végleges minőségben alkalmazott ta­nítók és tanítónők vétetnek fel, akik az általános kellékek mellett az 1879: XVTII. tc. követelményeinek is megfelelnek.

Next

/
Thumbnails
Contents