Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)
V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga
nyelv kötelező tanítását. 0 Az 1868:XXXVIII. tc. csak a felsőbb népiskolákban (64. § d), polgári iskolákban (74. § c) és tanítóképezdékben (88. § g. és 111. § d) rendelte el a magyar nyelv tantárgyként való tanítását. 7 A törvény megalkotása óba mindazokban az államokban, amelyek igényt tartottak a nemzeti jellegre, kötelezővé tették a népiskolákban az államnyelv tanítását, mint ahogy kétségtelenül nemcsak az állam, hanem elsősorban az állampolgárok érdekeit szolgálja az, ha a hivatalos nyelvet elsajátítják. Ezt a 68-as törvények túlzott szabadelvűsége következtében beállott hiányát igyekezett pótolni „a magyar nyelv tanításáról a népoktatási tanintézetekben" című 1879:XVTH. tc, amelyet a nemzetiségek és a magyarság ellenségei a magyarosítás elrettentő példájának állítottak be a külföld előtt. Már a törvény országgyűlési tárgyalásán felsorakoztatták a magyar és nemzetiségi képviselők a magyar nyelv tanítása melletti és elleni érveiket. Magyar részről csak Mocsáry Lajos helyezkedett, elvi okokból kifolyólag, a törvényjavaslattal szembe. Baross Gábor előadó azt emelte ki, hogy a törvény módot kíván nyújtani mindenkinek a magyar nyelv elsajátítására s ezzel a nemzetiségi tanulók érdekeit akarja szolgálni, mivel azok a magyar nyelv ismerete nélkül a középiskolában nem boldogulhatnak és még kevésbbé helyezkedhetnek el közhivatalokban. Ezen túlmenően a magyar nemzet^ nek is biztosítania kell fennmaradását, aminek a magyar nyelv terjesztése az egyik eszköze. Az ország szomszédságában a nemzetiségek testvérnépei élnek s így ezek nincsenek kitéve a megsemmisülésnek, de a testvértelen magyar nemzetnek biztosítania kell nyelvét és jövőjét. A nemzetiségi képviselők, köztük Zay Adolf szász és Polit Mihály szerb képviselő, az egyházi autonómia sérelmét látták a 6 Az elemi iskolák nyelvéről először a kultuszminiszter 1869. évi jelentése számol be, amikor a jelentés szerint az országban 5818 magyar, 1232 német, 2569 román, 1861 szlovák, 153 szerb, 80 horvát, 273 rutén, 6 bolgár, 13 vend, 1 cseh, valamint 710 magyar-német, 164 magyar-román, 265 magyarszlovák, 10 magyar-szerb, 27 magyar-horvát, 103 magyar-rutén, 1 magyarbolgár, 5 magyar-vend és 1 magyar-örmény tanítási nyelvű iskola működött. Közli Benisch Arthur: Nemzetiségi iskolák Magyarországon (1868—1914) c. tanulmányában (Kisebbségi Körlevél VII. évf., 4. sz., 1913 július 204. 1.). 7 Az 1868:XXXVTII. tc. 59—79. §§-ait hatályon kívül helyezte a polgári iskolákról szóló 1927 :XII. tc. 20. §-ának 2. bekezdése s ezáltal egyrészt jogilag is eltörölte a hat évtized alatt elsorvadt felsőbb népiskolákat, másrészt átszervezte a polgári iskolákat. A törvény 10. §-a biztosítja az iskolaállítási jogot az államnak, tőrvényhatóságnak, községnek, hitfelekezeteknek, társulatoknak és magánosoknak, a 2. § azonban fenntartja az 1868:XXXVIII. tc.-ben a magyar nyelv kötelező tanítására vonatkozó rendelkezést. Az 1868:XXXVIII. tc. 81—115. §§-ait hatályon kívül helyezte a tanítóképzésről szóló 1938: XIV. tc. 25. §-ának 2. bekezdése. A 'törvény 9. §-ának első bekezdése kimondja, hogy a tanítóképző akadémián magyar művelődési és társadalmi ismereteket is tanítani kell, a 24. § pedig a következő rendelkezést tartalmazza: „A nem magyar anyanyelvű tanulók oktatására szolgáló kisebbségi iskolák tanítói személyzetének kiképzéséről a vallás- és közoktatásügyi miniszter a miniszterelnökkel egyetértően gondoskodik."
