Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)
V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga
30. §. A köztisztviselők nyelvismerete és nyelvhasználata. A községi, törvényhatósági és állami tisztviselők. — A bírák, ügyészek, esküdtek és közjegyzők. — Az 1924:11. tc. és a 7500/1924. M. E. sz. rendelet alapvető intézkedései. — Kárpátalja különleges helyzete. A nemzetiségi állampolgárok hivatalviselésének biztosításával a törvényhozó nemcsak a jogegyenlőséget akarta ebben a vonatkozásban is biztosítani az állampolgárok között, hanem azt a gyakorlati célt is szolgálni kívánta, hogy a közhivatalokkal érintkező és az államnyelvet kellőképen nem ismerő nemzetiségi állampolgárok a hivatalnokokkal anyanyelvükön érintkezhessenek. Ezt a célt azonban más úton is el lehet érni, nevezetesen a köztisztviselőknek a nemzetiségi nyelvek elsajátítására való ^kötelezésével. A magyar törvényhozás korán felismerte, hogy soknyelvű államot nem lehet kizárólag az államnyelven igazgatni. A jó közigazgatás-és bíráskodás térdeké is megkívánja, hogy a közhivatalokban és a bírói székben az illetékességi körükhöz tartozó közönség anyanyelvét ismerő köztisztviselők üljenek. Az erre vonatkozó törvényes rendelkezések nagy számára, továbbá arra való tekintettel, hogy az 1924:11. tc. együtt tárgyalja a bírósági és közigazgatási alkalmazottak kisebbségi nyelvismeretét, ezt a kérdést nem a törvényhatóságok, községek és bíróságok nyelvhasználatáról szóló fejezetekben tárgyaljuk, hanem együttesen, külön fejezetben, a nemzetiségi állampolgárok hivatalviselése után. 1. A község. Az 1868:XLIV. tc. 21. §-a kimondta, hogy „a községi tisztviselők a községbeliekkel való érintkezéseikben azok nyelvét kötelesek használni". Ennek a rendelkezésnek a végrehajtásáról kívánt gondoskodni a községek rendezéséről szóló 1871:XVIII. tc. 75. §-a, amikor úgy rendelkezett, hogy ,,a jegyzői szigorlat tárgyait és megtartási módját, a törvényhatóságok meghallgatásával, a belügyminiszter rendelvényi úton állapítja meg, tekintettel az 1868:XLIV. tc. 21. §"ára". Ezt la, törvényt a községekről szóló 1886:XXII. tc. hatályon kívül helyezte, de ez utóbbi sem feledkezett meg a nemzetiségi törvényben előírt feltételekről. A törvény 77. §-a szerint minden városi és községi elöljárói, segéd- és kezelőhivatali állás betöltésénél kijelölésnek van helye. A kijelölés jogát kis és nagyközségekben a tisztújító-jszék elnöke, rendezett tanácsú
