Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga

A nemzetiségi közhivatalnokok alkalmazásának ilyen gondos szabályozása után a trianoni szerződés 58. cikkének. 2. bekezdése mindössze a következőképen intézkedett: „Vallási, hitbeli vagy felekezeti különbség a polgári és politikai jogok élvezete, így nevezetesen: nyilvános állások, hivatalok és méltóságok elnyerése vagy a különféle foglalkozások és iparok gyakorlása tekintetében egyetlen magyar állampolgárra sem lehet hátrányos." Ez a rendelkezés csak a vallási kisebbségekhez tartozó egyének számára biztosította a jogegyenlőséget a hivatalviselés tekintetében s így ebben a tekintetben is kevesebbre kötelezte Magyarországot, mint amit a belső állami jogszabályok már azelőtt előírtak. A trianoni békeszerződés azonban ugyanakkor az 1868:XLIV. tc.-hez képest új rendelkezést is tartalmazott, amikor a polgári jogokat részletezve azt is kimondta, hogy vallási különbség a különféle foglalkozások gyakorlása szempontjából egyetlen magyar állampolgárra sem lehet hátrányos. Az 58. cikk 2. bekezdése ebben a formájában felesleges volt, mivel már a vallás szabad gyakorlatáról szóló 1895:XLIII. tc. 2. §-a leszögezte, hogy „a polgári és politikai jogok gyakorlására való képesség a hitvallástól teljesen független". „A jogegyenlőség természetes következménye, hogy a közszolgálatban alkalmazásnak és elöhaladásnak sem lehet akadálya valamely nemzeti kisebbséghez való tartozás, feltéve, hogy a megkívánt kellékek nem hiányoznak. Erre a rendelet 15. §-a kifejezetten rámutat. Ugyané §-nak további része kötelességévé teszi a kormánynak többek között az arról való gondoskodást, hogy közigazgatási állásokra nemzeti kisebbségekhez tartozó — egyébként is képesített — személyek alkalmaztassanak. Minthogy ennek a rendelkezésnek az érvényesítése a választás útján betöltött állásokra nézve a hatóságok intézkedései körén kívül esik, viszont azonban a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárokat hozzánk füzö érzelmi kötelékeknek erősítése érdekében igen nagyfontosságú, ennélfogva szükségesnek tartom, hogy e részben a törvényhatóság figyelmébe ajánljam a következőket : A községi jegyzői (körjegyző) és segédjegyzöi állásokra való kijelölésnél az ott lakó nemzeti kisebbségek nyelvét beszélő pályázókra figyelemmel kell lenni, ha azok egyéb szempontokból is megfelelnek. Ha pedig a községi jegyző (körjegyző) a községben (körjegyzőségben) lakó nemzeti kisebbségek nyelvét esetleg nem beszélné, gondoskodni kell arról, hogy a jegyzői irodában segédjegyzöi vagy más minőségben olyan más alkalmazott legyen, aki beszéli az illető nyelvet. A többi községi elöljárók választásánál is tekintettel kell lenni a községben lakó nemzeti kisebbségekre, illetőleg az azok nyelvét beszélő egyének jelölésére. Az 1886 :XXn. tc. végrehajtása tárgyában kiadott 38.506/1886. B. M. számú körrendelet 24. bekezdése előírja, hogy a községi tisztújító szék elnöke a közszolgálat és a község érdekeinek szem előtt tartásával köteles eljárni. Felhívom a törvényhatóságot, hogy erre a főszolgabírákat kellő nyomatékkal utasítsa és figyelmeztesse őket arra, hogy az említett rendelkezéshez különösen olyan esetekben alkalmazkodjanak, amikor a kijelölés joga a főszolgabírót illeti meg. Tisztújításoknál a főszolgabíró törvényes hatáskörében törekedjék arra, hogy a községi képviselőtestület kijelölési jogának gyakorlásánál a községben lakó nemzeti kisebbségek számarányuknak megfelelő figyelemben részesüljenek. Ilyen eljárás bizonyára hozzájárul ahhoz, hogy a nemzeti kisebbségeknek a hatóságok, a községi elöljáróság és a képviselőtestület iránti