Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga

állami és önkormányzati hatóságokhoz, valamint a miniszterekhez magyarorosz nyelven is fordulhatnak és ebben az esetben a választ is magyarorosz nyelven kell megadni. Egyébként a kárpátaljai területen is a kisebbségi nyelvhasználatra vonatkozóan a jogszabályokban megállapított rendelkezések irányadók. 2. Az anyanyelven benyújtott kérvényekre adandó válasz nyelvére vonatkozóan az 1868:XLJV. tc. 25. §-a csak azt rendeli, hogy ha magánosok a kormányhoz intézett beadványaikban nem az állam hivatalos nyelvét használnák, az ilyen beadványokra hozott végzés eredeti magyar szövegéhez a beadvány nyelvén eszközölt hiteles fordítás is mellékelendő. A 4044/1919. M. E. sz. rendelet 9. §-a csak a közigazgatási hatóságok számára írja elő azt a kötelezettséget, hogy beadványokra, panaszokra vagy kérelmekre hozott határozataikat azok nyelvén közöljék a féllel.

4 4 A 88.283/1919. B. M. sz. rendelet 7. §-a a közigazgatási hatóságok válaszadási kötelezettségét a következőképen szabályozta: „A nemzeti kisebbségi nyelven előterjesztett beadványokra a közigazgatási hatóságok (hivatalok) határozataikat az illető nyelven kötelesek a féllel közölni, természetesen csak akkor, ha ez a nyelv ott jegyzőkönyvi nyelv. Továbbá a szóbeli hivatalos érintkezésben, ha a fél olyan kisebbségi nyelvet használ, amely az illető törvényhatóság (község) területén jegyzőkönyvi nyelv, a közigazgatási tisztviselők (elöljárók) a fél által használt nyelven kötelesek tárgyalni. (9. §.)." / A 31.349/1920. K. M. sz. rendelet 2. §-a a 4044'1919. M. E. sz. rendelet 9. §-ának a kereskedelemügyi tárca hatáskörében a következő módon való végrehajtását rendeli el: A kereskedelemügyi miniszter fennhatósága alá tartozó közigazgatási (iparügyi) hatóságok, ideértve a rájuk ruházott hatósági teendők tekintetében az ipartestületeket, továbbá a nevezett miniszter fennhatósága alá tartozó hivatalok, intézetek, bizottságok és üzemek a hozzájuk érkezett megkeresésekre (kérelmekre, panaszokra, felebbezésekre) hozott határozataikat saját hivatalos nyelvükön kívül hasábosán a megkeresés nyelvén is kötelesek a féllel közölni és általában a községekkel, egyesületekkel, intézetekkel és magánosokkal való hivatalos érintkezésben ezek nyelvét kötelesek használni, feltéve, hogy a hatóságok, illetőleg működésük területén hivatalos, vagy jegyzőkönyvi nyelv. A kereskedelemügyi minisztérium, valamint az alája rendelt azok a hatóságok, hivatalok, intézetek, bizottságok és központi üzemvezetőségek, amelyeknek működési köre az állam egész területére kiterjed, az előző bekezdésben megjelölt esetekben határozataikat az összes magyarországi nemzeti kisebbségek nyelveinek bármelyikén tartoznak a féllel közölni." A 31.349/1920. K. M. sz. rendelet 3. §-a még azt az átmeneti rendelkezést is tartalmazta, hogy mindaddig, amíg a kereskedelemügyi miniszter fennhatósága alá tartozó hatóságoknál gondoskodás történhetik a kisebbségek nyelvében jártas egyének alkalmazásáról, e hatóságok a hozzájuk olyan kisebbségi nyelven érkező Írásbeli megkereséseket, mely működési területükön hivatalos vagy jegyzőkönyvi nyelv, amennyiben azt nem értenék, saját hivatalos nyelvükre lefordítják; válaszukat pedig a megkeresés nyelvére való lefordítás végett a nekik kijelölt fordítási helyre, vagy ennek hiányában a kereskedelmi miniszternek megküldeni kötelesek. Az 5838/1920. P. M. sz. rendelet 5. §-a a pénzügyi hatóságok válaszadási kötelezettségét a következőképen szabályozza: „A pénzügyi hatóságok, hivatalok és bizottságok a hozzájuk intézett beadványokra, panaszokra és kérelmekre hozott határozataikat (véghatározat, végzés, értesítés, felszólítás, meghívó, idézés stb.) a beadvány, panasz, vagy