Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga

A község és helynevekről szóló törvény hatálya a 6200/1939. M. E. számú rendelettel szűkebb területre szorult. A kormányrendelet 7. §-ának 3. bekezdése ugyanis kimondta, hogy a kárpátaljai területen a község és egyéb helyneveket' a belügyminiszter az 1898 : IV. tc.-ben meghatározott szabályok mellőzésével állapítja meg. Ha a belügyminiszter a község hivatalos nevét magyar és magyarorosz (rutén) nyelven állapította meg, a kétnyelvű elnevezést együttesen kell használni. 8. Az állami anyakönyvekről szóló 1894:XXXIII. tc. szerint a születések, házasságok és halálesetek közhitelű nyüvántartására kizárólag az állami anyakönyvek szolgálnak s ezeknek az e célra alakított kerületek szerint meghatározott székhelyeken való vezetésére, a székhely szerint illetékes közigazgatási bizottság meghallgatásával a belügyminiszter nevez ki anyakönyvvezetőt. A törvény 20. §na szerint minden anyakönyvvezető köteles az anyakönyvet „az állam nyelvén vezetni". az intézkedés helyes volt-e, vagy nem — Magyarországot valósággal egyetlen lépéssel sem vitte tovább az egységes nemzeti állam felé." (A dualizmus kora I. k., 392. 1.)