Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)
V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga
mázni. 2 A 4800/1923. M. E. sz. rendelet 6. §-ának második bekezdése így rendelkezik: „A községi közgyűlések jegyzőkönyvét a község ügyviteli nyelvén — s amennyiben ez nem a magyar — emellett az állam hivatalos nyelvén, továbbá azon a nyelven is el kell készíteni, amelyet a képviselőtestület tagjainak egyötöd része jegyzőkönyvi nyelvül kíván. A különböző nyelvű szövegek közötti eltérés esetében a község ügyviteli nyelvén készült szöveget kell irányadónak tekinteni." Ez a rendelkezés két újítást is tartalmaz. Az egyik az, hogy a jegyzőkönyvet minden esetben az állam hivatalos nyelvén is kell vezetni, ami inkább kiegészítése, mint módosítása az 1868:XLIV. tc.-nek. A második a különböző nyelvű jegyzőkönyvek közötti eltérésekre vonatkozik, amikor is a község ügyviteli nyelvén készült szöveget kell irányadónak tekinteni. Ez utóbbi intézkedés helyesen adja vissza az 1868:XLIV. tc. 20. §-ának értelmét. 3. A község átiratainak és félterjesztéseinek nyelve tekintetében az 1868:XLIV. tc. 22. §-a a következőképen rendelkezik: „A község saját törvényhatóságához, annak közegeihez és az államkormányhoz intézett beadványaiban az állam hivatalos, vagy saját ügykezelési nyelvét; más törvényhatóságokhoz s azok közegeihez intézett beadványaiban az állam hivatalos nyelvét vagy az illető törvényhatóság jegyzőkönyvi nyelvei egyikét használhatja." A 4044/1919. M. E. sz. rendelet 7. §-a mindössze ennyit mond: „A községek felterjesztéseikben és átirataikban hivatalos nyelvüket használhatják." 3 A 4800/1923. M. E. sz. rendelet 7. §-a a következő rendelkezést tartalmazza: „A községek a minisztériumhoz, saját törvényhatóságukhoz, annak közegeihez s az illető községekre működési körrel bíró állami hatóságokhoz és hivatalokhoz intézett irataikban saját ügyvitelük nyelvét használhatják s ha ez nem az állam hivatalos nyelve, emellett hasábosán az állam nyelvét is kötelesek alkalmazni. Más törvényhatóságokhoz, községekhez s azok közegeihez intézett irataikban az állam hivatalos nyelve mellett 2 E rendelkezés gyakorlati végrehajtását a 88.283/1919. B. M. sz. rendelet 5. §-a a következőképen foganatosította: „A község hivatalos és jegyzőkönyvi nyelvének megállapítására és a hivatalos nyelv használatára vonatkozó 6. és 7. §-aira vonatkozólag kötelességévé teszem a községi vezető jegyzőnek, hogy a képviselőtestületi jegyzőkönyveket a hivatalos nyelven kívül a rendelet alapján megállapított jegyzőkönyvi nyelveken is vezessék. Amennyiben e téren nehézségekkel találkoznának, vegyék igénybe az illető nyelvekben tökéletesen jártas és erre vállalkozó községi lakosoknak (lelkész, tanító stb.) közreműködését. Itt jegyzem meg, hogy a képviselőtestületi közgyűlésre vonatkozó meghívókat és tárgysorozatokat a hivatalos nyelven kívül a jegyzőkönyvi nyelveken is ki kell adni." 3 Az 5838/1920. P. M. sz. rendelet értelmében a községek (városok) a pénzügyminisztériumhoz, pénzügyi hatóságokhoz, tiivatalokhoz és bizottságokhoz intézett irataikban hivatalos nyelvüket használhatják. A válaszban a magyar nyelv mellett hasábosán a község (város) hivatalos nyelve is használandó. Eltérés esetén a magyar szöveg az irányadó. Ezt a rendelkezést a 4800/1923. M. E. sz. rendelet 7. §-a hatályon kívül helyezte.
