Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga

A 4044/1919. M. E. sz. rendelet 2. §-a szerint a törvényhatóságok „közgyűlésein, valamint ezeknek valamennyi bizottságaiban a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok, akiket a szólás joga megillet, anyanyelvüket szabadon használhatják."

5 4800/1923. M. E. sz. rendelet 4. § 2. bekezdés: „A törvényhatóságok közgyűlésén, valamint ennek bizottságaiban mindazok, akiket ott a szólás joga megillet, az állam hivatalos nyelvén felül anyanyelvüket is szabadon használhatják." Az utóbbi hatályos rendelet itt a 4044/1919. M. E. sz. rendelet mintájára, az 1868:XLIV. tc. rendelkezését kitérjesztőleg értelmezve, a törvényhatóságok közgyűlésein kívül, azok bizottságaiban is megengedte az ott szólás jogával bíróknak anyanyelvük használatát. Ez a rendelkezés kétségtelenül nagy mértékben megkönnyíti azt, hogy a törvényhatósági bizottságnak azok a tagjai is tevékenyen részt vehessenek az önkormányzati életben, akik a magyar nyelvet nem bírják a felszólaláshoz szükséges mértékben. Ebből azonban nem következik, hogy felszólalásaikat azon a nyelven is veszik jegyzőkönyvre, amelyen elhangzottak. A jegyzőkönyvvezetésre vonatkozó és fentebb ismertetett elveket ez a rendelkezés nem befolyásolja. 3. A törvényhatóságok iratai tekintetében a következő rendelkezésekkel találkozunk: 1868:XLIV. tc. 4. §: „A törvényhatóságok az államkormányhoz intézett irataikban az állam hivatalos nyelvét használják, de használhatják a mellett hasábosán még azon nyelvek bármelyikét is, melyet jegyzőkönyveikben használnak. Egymásközti irataikban pedig akár az állam nyelvét, akár pedig azon nyelvek egyikét használhatják, amely azon törvényhatóság által, melyhez az irat intéztetik, a második szakasz szerint jegyzőkönyvei vitelére elfogadtatott.'^ 4044/1919. M. E. rendelet 5. §: „A törvényhatóságok felterjesztéseikben és átirataikban hivatalos nyelvüket használhatják, ha azonban ez nem a magyar nyelv, hasábosán a magyar nyelvet is kötelesek alkalmazni."

7 4800/1923. M. E. sz. rendelet 5. §: „A törvényhatóságok a minisztériumhoz és egyéb állami hatóságokhoz és hivatalokhoz intézett irataikban az állam hivatalos nyelvét használják; de használhatják emellett hasábosán jegyzőkönyvi nyelvüket is. Amennyiben más törvényhatósághoz, vagy valamely községhez fordulnak, az állam hivatalos nyelve mellett hasábosán használhatják a címzett törvényhatóság vagy község jegyzőkönyvi nyelvét is." 5 Ugyanígy a 88.283/1919. B. M. sz. rendelet 2. §-a. 6 Az 1849 július 28-i nemzetiségi törvény szerint „a levelezések a kormánnyal s más hatóságokkal magyarul folynak."7 Ugyanezt mondja ki a törvényhatóságoknak a pénzügynünisztériumhoz, pénzügyi hatóságokhoz és bizottságokhoz intézett felterjesztések nyelvére vonatkozóan az 5838/1920. P. M. sz. rendelet 2. §-a. A válasziratban a pénzügyminisztérium vagy annak szervei a magyar mellett hasábosán az illető törvényhatóság nyelvét is használják. Eltérés esetén a magyar szöveg az irányadó-