Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

IV. FEJEZET. Nemzetiségi jogunk alapelvei

nek az önkormányzati testületek, a bíróságok és az iskolákba való bevezetésének kérdésére, mivel ezeket megfelelő helyen külön feje­zetben fogjuk tárgyalni, sem a hadsereg vezérleti és vezényleti nyel­vére, ami inkább a király és az országgyűlés közötti vitás közjogi kérdés volt, mint nemzetiségi kérdés. 5 a) A m. kir. pénzügyminiszter már 1868 február 28-án 11.951. sz. alatt rendeletet adott ki a m. kir. pénzügyi felügyelőségekhez és az erdélyi orsz. pénzügyi igazgatósághoz a hivatalos magyar nyelv használata iránt a megyei hatóságokkal való érintkezés alkalmával. 6 A földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter 1887 szeptember 9-én 45.369. sz. alatt valamennyi másodfokú iparható­sághoz intézett körrendelete kimondja: „nincs kifogásom az ellen, hogy az egyik nyelv mindig az állam hivatalos nyelve legyen és hogy a hatóságok által a munkakönyvekbe teendő feljegyzések min­dig az állam hivatalos nyelvén is eszközöltessenek. 7 b) Hosszú időt vett igénybe a magyar nyelvnek a vasúti igaz­gatás körébe való bevezetése, mivel a vasúttársaságok jelentékeny részben idegen személyzettel dolgoztak. A m. kir. közmunka és közlekedési miniszter már 1872 március 7-i 19.672/1871. sz. körrendeletében felszólította a vasúttársaságokat a ma­gyar nyelv használására. A rendelet arra hivatkozik, hogy Magyarország hivatalos nyelve a magyar, az utazóközönség nagy része is ezt használja s ezért minden vasúti és hajózási vállalatoknak, melyek az ország terü­letén az állam támogatása mellett közlekedési üzletet folytatnak s mint ilyenek országos közintézmények jellegével bírnak, a hatóságokkal, a közönséggel, egymás közt és saját közegeikkel való érintkezéseikben az ország hivatalos nyelvét kell használniuk. Átmenetileg, amíg a nem ma­gyar szakközegek a magyar nyelvet elsajátítanák, vagy belföldiekkel pótoltathatnának, a fenti rendelkezéssel szemben egyedül a forgalom biz­tosságának követelménye képezhet megszorítást. A m. kir. vasúti és ha­józási főfelügyelőség már az akkor forgalomban volt közlekedési vállala­tokat felszólította, hogy először a közönséggel érintkező egyének között alkalmazzanak magyarul beszélőket, másodszor a közönség elé jutó nyom­tatványaikat 1869 január 1-től magyar nyelven szerkesszék. További át­meneti rendelkezésekként a minisztérium elrendeli, hogy 1) a kormány ezentúl olyan közlekedési vállalatoktól, melyeknek vonalai részben vagy egészben Magyarországra esnek, csak magyar nyelvű beadványokat fogad el; 2) 1873 január 1-től ugyanezen vállalatok az alsóbb hatóságokkal is ezek nyelvén érintkeznek; 3) a Pesten székelő igazgatóságok é3 közegeik 5 Az 1849 július 28-iki nemzetiségi törvény 5. §-ának elgondolása szerint „A nemzetőrség vezényleti nyelve ugyanaz lesz, melyen a községi ügyek tár­gyaltatnak", a községekben pedig a 2. § értelmében a gyűléseken mindenki anyanyelvén szólalhat fel, a jegyzőkönyv nyelvét pedig a többség határozza meg. A honvédségről szóló 1890 :V. tc. 18. §-a kimondta, hogy „a honvédség szolgálati és vezény-nyelve a magyar". „Horvát-Szlavonországokban a honvéd­ség szolgálati és vezény-nyelve a horvát." Az osztrák—magyar monarchia fel­bomlása tárgytalanná tette a hadsereg nyelve körül félszázadon át folytatott vitát. 6 Magyarországi Törvények és Rendeletek Tára, 1868, 58. 1. \Rendeletek Tára, 1868, 1951. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents