Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)
IV. FEJEZET. Nemzetiségi jogunk alapelvei
A trianoni korszak alatt a békekonferencián a nemzetiségek elnyomása miatt elmarasztalt Magyarország bebizonyította, hogy az önként vállalt kisebbségvédelmi kötelezettségek végrehajtása tekintetében például szolgálhat azoknak az új és területileg meggyarapodott szomszéd államoknak, amelyek a nemzetiségi elv és a népek önrendelkezési jogának ürügyével kapott nagy magyar területekre vonatkozóan vállalni kényszerült kisebbségvédelmi kötelezettségeknek még a jogosságát és érvényességét is kétségbe vonták, nemhogy végrehajtásukról gondoskodtak volna. Az alkotmányosság helyreállítása után hozott magyar kormányrendeletek is az 1868:XLIV. tc. elvi alapján maradtak. A 4044/ 1919. M. E. számú rendelet a „nemzetiség" szót a „nemzeti kisebbség" kifejezésével cserélte fel, de címében és bevezetésében ezt is a nemzetiségi törvénynek megfelelően és helytelenül használja. A rendelet (Sugyanis „a nemzeti kisebbségek" egyenjogúságáról beszél, noha már 1. §-ából kitűnik, hogy Magyarország állampolgárainak egyenjogúságát érti alatta, nemzetiségre való tekintet nélkül. Az 1. § így szól: „Magyarországnak minden állampolgára teljesen egyenlő jogú. Valamely nemzeti kisebbséghez való tartozásból előny, vagy hátrány senkire sem háramolhat." Ezt a rendelkezést a 88.283/1919. B. M. sz. rendelet 1. §-a a következőképen magyarázza meg: „Az egyenjogúság elvével ellenkeznék, hogy bárki valamely nemzeti kisebbséghez tartozása miatt hátrányt szenvedjen. Viszont előnyökre sem támaszthat igényt egy állampolgár sem azon a címen, hogy nem magyar az anyanyelve. Az állampolgársági jogegyenlőség e természetes alaptételének ad kifejezést a rendelet 1. §-a." A 4800/1923. M. E. számú rendelet a nemzetiség, a nemzeti kisebbség és állampolgárok közti kétértelműséget kiküszöbölve már bevezetésében szerencsésen olvasztja össze a nemzetiségi törvényt a trianoni szerződéssel: 52 „Minthogy a kisebbségek védelme és jogai tekintetében támasztható igények a nemzetiségi egyenjogúság tárgyában alkotott 1868:XLIV. tc. rendelkezései alapján az 1921: XXXIII. törvénycikkel vállalt kötelezettség 31. 1. — Ugyanő: A nemzetközi jog tankönyve. Budapest, 1935, 15—-23. 1. — Egyed István: A kisebbségi kérdés. Aktuális problémák III. 32. 1. — ösepreghy László i. m. 115. s. köv., 166, s. köv. 1. — Flaclibarth, Ernst: System des internationalen Minderheitenrechtes. Budapest, 1937, 106—111. 1. — Verdross, Alfred von: Völkerrecht. Berlin, 1937, 52—54. 1. — Fouques—Duparc J.: La protection des minorités de race, de langue et de religion. Paris, 1922, 33. 1. Ugyanott Lapradelle előszava. — Politis N.: Le problème des limitations de la souveraineté et la théorie de l'abus des droits dans les rapports internationaux. Paris, 1926, 27—40. 1. — Mandelstam, André, N.: La protection internationale des minorités. le partie, 1931, 49 s köv. 1. — Erdstein, David: Le statut juridique des minorités en Europe. Paris, 1932, 78. 1. — Schubert, Wïlhelm, F.: Völkerbund und Staats-souveranitât. Berlin, 1929, 78—79. 1. 62 Ujváry Ede: A magyar alkotmányjog tankönyve. 3. kiadás. Szombathely, 1931, 29—31. 1.
