Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)
IV. FEJEZET. Nemzetiségi jogunk alapelvei
tesz különbséget, hanem az una eademque nobilitas elvi álláspontjára helyezkedik. Ez a kisnemesi felfogás nemcsak vagyon és előkelőség tekintetében nem tett különbséget nemes és nemes ember között, hanem a nemeseket származás és nyelv szerint sem különböztette meg. így lehetett tagja a magyar nemességnek puszta jogi aktus útján bármely országlakó szabad birtok adományozása vagy saját személyének megnemesítése útján tekintet nélkül arra, hogy a honfiak (indigenatus) közé tartozik-e? „Végeredményben tehát — írja Ottlik László — bár a földdel, a hazával való kapcsolat nem lazul, mégis immár nem a nemzet tartozik a hazához, hanem a haza a nemzethez. Ez épen a geopolitikai és közjogi nemzetfogalom közötti jellegzetes különbség: az egyik azoknak összességét jelenti, — kiknek a nagy világon e kívül nincsen számára hely, — a másik azoknak összességét, akikhez a haza tartozik, akik a hazának gazdái * és urai." 15 A magyar nemzet, a populus tehát nyitva állott a nemzetiségek, natiok számára s a plebs körébe tartozó natiok feltörekvő fiainak az volt a legfőbb vágyuk, hogy Hungária e legkiválóbb fiait magában foglaló nemesi nemzet, vagyis a magyar nemesség körébe felemelkedhessenek. A nemzetiségi jobbágyság és az idegen nyelvű jogtalanok állandóan fejlődő vezető rétege a magyar nemességbe szívódott fel s anélkül, hogy nyelvét és életmódját meg kellett volna változtatnia, a nemesség érzelmi és érdekközösségének szerves alkotórészéve hasonult. Hasonló volt a helyzet Erdélyben, ahol ugyan az 1437-ben egyesült három nemzetnek volt bizonyos sajátságos nemzeti színezete s ezért nem is populus-nsik, hanem waíiofcnak nevezték magukat (unió trium nationum), de a natio szóban a nemzeti és rendi elemek keveredtek. Hogy azonban a nemzetfogalomban itt is a rendi elemek voltak túlsúlyban, annak bizonyítására elég arra utalni, hogy a nyelv és a történelem közösségében élő magyarság és székelység két külön nemzetet alkotott s tulajdonképen csak a szászság volt az, ahol a kiváltságok és az etnográfiai értelemben vett nemzetiség egybeesett. A magyar nemesség itt sem képezett nyelv és kultúra tekintetében zárt egységet, hanem a nemtelen Románok közül is igen sokan felemelkedtek a magyar nemesség körébe, viszont ugyanakkor a nyelvében magyar jobbágyság kívül maradt a magyar nemesség kiváltságainak körén. Kossuth Lajos szuggesztív erővel mutatott rá angliai előadásaiban arra, hogy nincs, egyetlen jog sem, amelyet alkotmányunk csak a magyar fajúaknak biztosított volna, de a magyar faj több mint öt milliónyi zöme az alkotmányos jogok élvezetéből ki volt rekesztve. „A nemesség soraiban — úgvmond — voltak németek, tótok, horvátok, sziavonok, rácok, görögök, oláhok, örmények, szóval: volt minden faj, mely a magyar korona területén lakik s e nem magyar fajú nemesek közt voitak kisebb-nagyobb birtokosok, 16 Ottlik László i. m. 11—12. 1. — V. ö. Ugyanő: Bevezetés a politikába. Budapest, 1943, 76—80. 1.
