Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)
III. FEJEZET. Nemzetiségi politika a kiegyezéstől napjainkig
alaprendelettel, nem felelhetünk a „lex posterior et speciális derogat priori et generáli" kettős elvével, annál kevésbbé, mert a bécsi jegyzőkönyv csak a németekre és azok közül is csak a népi németekre vonatkozik, egyes rendelkezései pedig csak az előző jogszabályokkal összevetve és kiegészítve válnak érthetővé és végrehajthatóvá. Ezért az elméleti és gyakorlati jogászt sokkal inkább kix elégítő megoldás az, hogy a 8490/1940. M. E. sz. rendeletbe foglalt bécsi jegyzőkönyv a 4800/1923. M. E. sz. rendelettel az egymást kölcsönösen kiegészítő jogszabályok viszonyában áll. 24 A bécsi jegyzőkönyvvel szervesen összefügg a Teleki Pál miniszterelnök által kiadott 700/1941. M. E. számú rendelet a nyelvi kisebbségekhez tartozó gyermekek népiskolai oktatásáról. 25 Ez a kormányrendelet a 4800/1923. M. E. számú rendeletet módosítva kimondja, hogy azokban az iskolákban (osztályokban), amelyekben a nyelvi kisebbségekhez tartozó gyermekek oktatása az 1935. évi 11.000. M. E. számú rendelet 1. §-ának 3. és 4. bekezdésében meghatározott rendszer szerint történik, azokat a tantárgyakat is a gyermekek anyanyelvén kell tanítani, amelyeket ezidőszerint magyar nyelven tanítanak. Azokban a községekben (iskolai körzetekben), amelyekben a nyelvi kisebbségekhez tartozó tizenöt éven aluli gyermekek szülői kívánják, a vallás- és közoktatásügyi miniszter, a helyi viszonyok figyelembe vételével a miniszterelnökkel egyetértően elrendelheti, hogy a tanítás további intézkedésig az 1935. évi 11.000. M. E. számú rendelet 1. §-ának 3. és 4. bekezdése szerint, vagyis az akkor egységesített, de lényegileg a régi B) típusú iskola rendszerének megfelelően történjék. A magyar nyelv kötelező oktatására vonatkozó jogszabályok érintetlenül maradnak. A rendelet 1941 február 1-én történt megjelenésével kapcsolatban Teleki Pál miniszterelnök és Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter nyilatkozatot tett közzé, mely rávilágít a rendelet indokaira és céljára. Teleki Pál szerint a nyelvi kisebbségek kulturális egyenjogúságának biztosítása szentistváni tradíció s ezeknek a hagyományoknak a szellemében a magyar állam kötelessége más anyanyelvű polgárait támogatni abban a törekvésben, hogy az ismereteket anyanyelvükön sajátítsák el. Nem akarunk senkit sem akarata ellenére magyarrá tenni, de azt sem engedhetjük meg, hogy valakit magyar érzése ellenére más nemzetiséghez számítsanak. Ezért a nemzetiségi kérdés kezeléséből egyaránt ki kell kapcsolni az államsovinistákat és a nemzetiségi agitátorokat. Majd a magyar iskolai jogszabályokon, az A., B., C. típusú iskolák egységesítésén végigtekintve így folytatja: „Az élet azonban rácáfolt erre az uniformis-szabályozásra. Bebizonyult, hogy nem lehet tökéletesen azonos szabályokat felállítani, amelyek a különböző nemzetiségekre, vagy a nemzetiségek teljesen különböző kevertségű összes csoportjaira egyaránt alkalmazhatók volnának. A helyi 24 Oszvald i. m._304. 1. 23 Rendeletek Tára 1941. 129—130. 1.
