Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

I. FEJEZET. A magyar államnyelv bevezetése és a nemzetiségi kérdés

vizsgálására kiküldött bizottság előtt Bécsben, ahol annak kimon­dását kérték, hogy a szász nemzet a maga kebelében a német nyelvet használhassa. Ezeknek a rendelkezéseknek a felvételére azonban nem került sor, mert „a közügyeknek az erdélyi fejedelemség hatá­rain belül magyar nyelven való tárgyalásáról" szóló 1791 :XXXI. tc. csak a status quo ante-t állította vissza, amikor kimondta, hogy a magyar nyelvnek azetüőtt is divatban volt használata a magyar és székely nemzet kebelében, valamint minden kormányhatóságnál, hi­vatalnál és törvényszéknél a jövőre is fennmarad, a latint pedig az udvari, kamarai kiadványokban, a főkormányszéki jegyzőkönyvek­ben és a főhadparancsnoksággal vagy a tartományon kívül folyta­tandó levelezésekben használják. Hosszas viták után tehát az erdélyi szövetséges nemzetek kö­zött az egyensúly az 1790/91. évi országgyűlésen helyreállott. II. József visszavonó rendelete azonban a legsúlyosabban a románokat érintette s a román kérdés a maga komolyságában először ezen az országgyűlésen került szőnyegre. II. József rendeletei következtében a románok Erdély többi népével teljesen egyenjogúságban éltek, mivel a rendi kereteket a császár megszüntette és a nemtelen romá­nok számára lehetővé tette a hivatalviselést. A visszavonó rende­lettel a románok ismét az erdélyi alkotmány sáncain kívül marad­tak. A románok ebben a korban több emlékiratot intéztek az ural­kodóhoz, amelyek közül a legnevezetesebb a Supplex Libellus Vala­chorum volt, melynek szerzője Méhes József udvari tanácsos, Dara­bant Ignác váradi görög katolikus püspök útján küldötte fel Bécsbe a könyörgő iratot 6 s azt ott Bob és Adamovici román püspökök vették pártfogásukba. 7 A Supplex Libellus Valachorummal az or­szággyűlés 1791 június 21-i ülésén foglalkozott. Az emlékirat az akkori korszellemnek megfelelően történelmi alapokra igyekszik visszavezetni a románok követeléseit. A románság Erdély legrégibb nemzete s mint ilyen csatlakozott a honfoglalás után Töhötöm vezér­hez, de a magyarokkal egyenlő jogokat élvezett a XVII. századig. A kápolnai unió sem volt a románok kárára, sőt lehetővé tette, hogy a román nemzet legkitűnőbb férfiai a legnagyobb egyházi és világi tisztségeket nyerjék el. A román nemzet a maga jogait nem valamely törvény, hanem „az idők mostohasága" következtében ve­szítette el s ezért csak a régi helyzet visszaállítását kívánják, ami­kor Őfelségéhez fordulnak a következő kérésekkel: 1. A törvények­ből töröljék ki azokat a sértő kifejezéseket, hogy a román nemzet csak megtűrt, befogadott, nem recipiált. 2. A románok kapják vissza az 1437. évi kolozsmonostori oklevélben számukra biztosított helyet. 3. A román papság, nemesség, polgárság és parasztság legyen egyenlő a többi nemzetek megfelelő osztályaival. 4. A hivatalokban a Pâcli§an, Zenovie: Luptele politice aie românilor ardeleni din anii 1790— 1792. Academia Romána. Memorüle Sectiunii Istorice. Séria lui' Tómul I. Mem. 2. Bucure§ti, 1923, 24. 1. és XXII. sz. melléklet. 7 Lupa§ Ioan: Misiunea episcopilor Gherasim Adamovici çi Ioan Bob la Curtea din Viena ín anul 1792. Sibiu, 1912, 16. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents