Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

III. FEJEZET. Nemzetiségi politika a kiegyezéstől napjainkig

jelentkező munkát tartotta az egyetlen útnak, mely arra vezet, hogy a különböző vallású, különböző életfelfogású emberek egymással egységet tudjanak alkotni.

18 Teleki Pál mélyen magyar talajban gyökerező és magas erkölcsi színvonalon mozgó nemzetiségi politikájának megvalósítására Erdély egy részének visszatérése után nyilt bő alkalom. Az első bécsi döntésnél Teleki Pál mint szakember vett részt, aki Trianon óta a revizió tudományos megalapozásának szentelte munkája legjavát. A második bécsi döntésnél Teleki mint miniszterelnök szerepel s megérhette azt, hogy az országgyűlésnek ugyanabból a székéből jelentse be a trianoni szerződés újabb revízióját, ahonnan első miniszterelnöksége idején a trianoni szerződés becikkelyezésére javaslatot tett. A második bécsi döntéssel kapcsolatban Magyarország újabb nemzetiségvédelmi kötelezettségeket vállalt. ,,A román uralom alól felszabadult keleti és erdélyi országrésznek a Magyar Szent Koronához visszacsatolásáról és az országgal egyesítéséről" szóló 1940:XXVL tc. 1. §-ában a törvényhozás jóváhagyóan tudomásul vette a magyar kormány tevékenységét, mely a bécsi döntőbírósághoz vezetett és a döntést elfogadta. Az országgyűlés ezáltal két nemzetiségvédelmi rendelkezést is elfogadott. Az egyik a döntőbírósági határozat 5. pontjában foglalt következő rendelkezés: „A Magyar Királyi kormány ünnepélyesen kötelezettséget vállal aziránt, hogy azokat a személyeket, akik a jelen döntőbírói határozat alapján a magyar állampolgárságot megszerzik, de román nemzetiségűek, az egyéb magyar állampolgárokkal minden tekintetben, egyenlőknek veszi. A Román Királyi Kormány ünnepélyesen ennek megfelelő kötelezettséget vállal az állam területén maradó magyar nemzetiségű román állampolgárok tekintetében."

19 Ez a rendelkezés nem mondható újnak, hanem kizárólag azt a jogegyenlőségi elvet emeli nemzetközi jogerőre, amely az 1848-as törvények, illetve az 1868:XLIV. tc. óta alkotmányunk egyik alapelve. A trianoni Magyarország megnövekedése után keletkezett új magyar nemzetiségi jogforrások között a legfontosabb helyet a magyar királyi és német birodalmi kormány között 1940 augusztus 30-án Bécsben létrejött jegyzőkönyv foglalja el. A magyar törvényhozás ezt is az 1940: XXVI. tc. 1. §-ával fogadta el s a törvényhozásnak ezt a konstitutív tényét követte a jegyzőkönyvnek deklaratív jellegű közzététele

20 a m. kir. minisztérium 1940. évi 8490. M. E. sz. rendelete útján.

21 A bécsi jegyzőkönyv aláírása a döntés folytán bekövetkezett magyar területgyarapodásnak nem volt feltétele, annál kevésbbé, mivel a jegyzőkönyvet csak egyik tengelyhatalom, Németország írta alá. A bécsi jegyzőkönyv partikuláris jogalkotás, de nem területi értelemben, mint a 6200/1939. M. E. sz. 18 Teleki Pál i. m. 23. 1. — Polzovics Iván i. m. 248. 1. 18 Magyar Törvénytár. 1940. évi törvénycikkek, Budapest 1941, 200-201.1. 20 Oszvald i. m. 303. 1. 21 Budapesti Közlöny 1940 november 28-i, 271. sz. — Rendeletek Tára 1940, 3239—3245. 1.