Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

I. FEJEZET. A magyar államnyelv bevezetése és a nemzetiségi kérdés

lalási joguk volt, a szavazásban nem vehettek részt. A felső tábla vagy főrendiház tagjai az egyházi és világi főrendek voltak. Az egyháziak között szerepeltek a római katolikus és görögkeleti egyház főpapjai (1792:X. tc), a pannonhalmi főapát, zágrábi nagyprépost és a jászói prépost. A világi főrendek között szerepeltek a királyi hercegek, a nagyobb zászlósurak (nádor, országbíró, horvát bán és főtárnokmester), valamint a kisebb zászlósurak, vagyis a királyi udvartartás főméltóságai, továbbá a nagykorú hercegek, grófok és bárók. Az országgyűlés az uralkodóval feliratok formájában érintkezett. A feliratok nyelve az 1805: IV. tc. megalkotásáig a latin volt, attól kezdve a felterjesztések nyelve hasábosán a latin és magyar nyelv lett (1. §). Az 1840:VI. tc.-ben a karok és rendek törvénybe iktatják Őfelsége akaratának megfelelően, hogy az országos felírások már a jelen országgyűlésből egyedül magyar nyelven terjesztessenek fel (1. §), sőt az országban levő törvényhatóságok is a legfelsőbb helyre intézendő felírásaikat egyedül magyar nyelven szerkeszthetik (2. §). Az 1844:11. tc. 1. §-a azt is kimondja, hogy az országgyűléshez bocsátandó minden királyi leirat, előadás, válasz és intézvény egyedül magyar nyelven fog kiadatni (1. §) s ezzel a törvényalkotás két tényezője, a király és az országgyűlés közötti írásbeli érintkezés nyelve végkép a magyar lett. A törvények latin és magyar nyelven adattak ki és csak az 1836:111. tc. mondotta ki, hogy a törvények magyar szerkezete az eredeti és eltérés esetében nem a latin, hanem a magyar szöveg az irányadó (1. §). Az 1844:11. tc. pedig úgy rendelkezett, hogy mivel a törvénycikkek már a jelen országgyűlésen egyedül magyar nyelven alkottattak és erősíttettek meg, ezentúl is „mind alkottatni, mind királyi kegyelmes jóváhagyással megerősíttetni egyedül magyar nyelven fognak". (2. §.) Végül ugyancsak az 1844:11. tc. tette kizárólag magyarrá az országgyűlés tárgyalásainak nyelvét, megengedve azonban a kapcsolt részek követei közül azoknak, akik a magyar nyelvben nem járatosak, hogy hat évig még latin nyelven is kijelenthessék szavazataikat (3. §). Amikor ez a hat év letelt, Magyarországnak már nem volt alkotmányos országgyűlése.