Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása

hatóságot képviselő testület vagy bizottmány tagjainak legalább egyötöde kívánja, ne csak „vitethessenek", hanem „viendők" legyenek valamely nemzetiség nyelvén.

22 Szapáry Gyula gr. azt szeretné, ha az V

5 helyébe 2

/

5 kívánságához kötnék a nemzetiségi nyelven viendő jegyzőkönyveket.

23 Tomcsányi József főispán az eredeti szöveget jónak tartja és Űjfalussy Miklós főkapitány is az eredeti szerkezetet pártolja, amit a Ház el is fogad.

24 A 3—29. §§-okat észrevétel nélkül elfogadják s utána részleteiben is megszavazzák a javaslatot, amit a képviselőháznak Nyáry Gyula br. jegyző másnap, december 5-én hoz tudomására. December 7-én, a CCCXXXVT. ülésen gr. Andrássy Gyula miniszterelnök bejelenti a képviselőháznak, hogy a király december 6-án szentesítette a nemzetiségi törvényjavaslatot s a képviselőház elnöke a Házban azonnal kihirdette a törvényt,

25 majd pedig átküldte a főrendiháznak, ahol ugyancsak december 7-én, a CXXXTV. ülésen hirdették ki a szentesített törvényt.

26 A „nemzetiségi egyenjogúság tárgyában" hozott törvény a Corpus Jurisbaxí az 1868:XLIV. törvénycikk elnevezést kapta. 22 Napló 592. 1. 98 Napló 593. 1. « Napló 593. 1. M Képviselőházi irományok VII. k., 449. sz., 184—189. 1. 26 Főrendiházi irományok II. k., 329. sz., 483. 1. 16* 243