Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)
II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása
tikai jog akkor csak a nemességet illette meg, amelyet „popuHus"nak neveztek, azt pedig senki sem tudja bebizonyítani, hogy a régi törvényekben hat „populus"-icà\ tétetett volna említés. Mocsonyi beszédében kifejtette, hogy a társulási joggal nem elégednek meg, mert az az államhatalom alatt áll. Nekik tehát a nemzet kell, amelynek jogai az állam felett állanak, „s melynek szabad az állam java ellen törni, anélkül, hogy az állam őt ezért feleletre vonhatná. (Zajos helyeslés.)" 101 Az sem áll, hogy csak az a nemzetiség tudja műveltségét kifejteni, amelyik egyúttal nemzet. „Méltóztassék a t. képviselő úr széttekinteni e hazában élő románok és a Romániában élők között, hol a román mint nemzet él: vájjon melyiknél nagyobb a műveltség, melyiknél nagyobb az előhaladás? Azt hiszem azoknál, kik itt köztünk élnek. (Élénk helyeslés.)" Dobrzánszky szívesen idézi Szent István mondását: az egynyelvű ország gyenge és törékeny. Anglia, Franciaország, Oroszország példája az ellenkezőt igazolja. Egy másik képviselő az 1863-as erdélyi törvényeket hozza fel, — amelyeket a fejedelem hatályon kívül helyezett — annak igazolására, hogy a most hozandó törvénnyel is így járhatunk. A példa nem találó, mert az erdélyi törvényeket egy alkotmányellenesen összehívott országgyűlés hozta, s a fejedelem ezek eltörlésével az alkotmányt állította helyre. Volt olyan képviselő, aki kijelentette, hogy szívesebben olvadna be egy nagy nemzetbe, minthogy magyarizáltassék. Lehet, hogy ez a nézet naiv elárulása egy titkos óhajnak, de tény az, hogy a magyarság nem bír olyan erővel, mely a nemzetiségek beolvasztására alkalmas volna. Ha egyesek az állítólagos magyarizálástól való félelmükben inkább egy nagy tengerbe akarnak is belesülyedni, elkövetkeznék az idő, amikor maguk a nemzetiségek átkoznák ki azokat, akik őket ilyen örvénybe vezették bele. Felszólítja azokat, akik nem helyeslik a többségi javaslatot, hogy ha már elmondották nézeteiket, ne gátolják a törvény meghozatalát, mert különben a kormány kénytelen lenne a fennálló törvényeket végrehajtani s akkor látnák meg, hogy milyen különbség van a javaslat és a mostani törvények között. Többen a Dobrzánszky-féle javaslat elfogadását ajánlották, mint amelyik kielégíti a nemzetiségeket. A nemzetiségeknek azonban különbözők az igényeik, s a magyarok, németek és felvidéki tótok bizonyára nem lesznek ezzel megelégedve. Hiszi, hogy mindenik nemzetiséget ki fogja elégíteni egy olyan javaslat, amelyik megadja nekik azt a szabadságot, mely a haza veszélyeztetése nélkül megadható. „De ha ezen hitem és meggyőződésem dacára bármikor is elérkeznék reám nézve azon szomorú perc, melyben meg kellene győződnöm arról, hogy e haza nemzetiségei közül vannak olyanok, melyeket semmivel, ami e hazának jóllétét nem veszélyezteti, kieléI» 1 Napló 138. l.
